Már öt éve, hogy a Covid árnyékában élünk
2021 júliusában, amikor végre letettük a maszkokat, a világ látszólag visszatért a normalitásba, miközben a valóságban még mindig nem beszéltünk arról, amin átestünk. Azokat az éveket, amikor a Covid világméretű járványa sújtotta az életünket, szinte elfelejtettük, holott a tapasztalataink maradandó nyomot hagytak bennünket. Mintha egy csapásra feledésbe merült volna a fájdalom, amit sokan átéltek, és öt év távlatából kezdhetünk ráébredni, hogy ez a kollektív trauma talán soha nem fog eltűnni.
A feledés ára
Július 3-án volt az ötödik évfordulója annak, hogy Magyarország megszabadult a Covid-19 legveszélyesebb formájától, és ekkor már 5,5 millió ember volt beoltva. Ez a nap új reményt hozott, hiszen először tapasztaltuk meg, hogy a járvány csillapodni látszik. Emlékszünk arra a napra, amikor 2021. július 1-jén végre nem számoltak a járvány következtében elhunytak számával, ami hatalmas várakozással töltötte el a társadalmat. De azóta, mintha ezt az időszakot teljesen elfelejtettük volna, és a vele járó emlékeket elnyomtuk valahol a tudatunk mélyén.
Visszatekintés az elfeledett traumára
Furcsa érzés, hogy a Covid tapasztalatai ilyen távolinak tűnnek, pedig valójában nem telt el olyan sok idő. Egy közelmúltbeli színdarab, Karel Čapek A fehér kór című műve ébresztett rá arra, hogy a járvány nem csupán egy elfelejthető esemény, hanem a legrosszabb pillanatok összefonódása. Az őszinte reflexió arra késztetett, hogy felismerjük: sokan még mindig érzünk fájdalmat és csalódást az átéltek miatt. A kérdés, hogy mennyire képesek vagyunk megbeszélni ezeket a tapasztalatokat, és kibeszélni magunkból azokat a fájdalmas emlékeket, amelyeket a vírus hozott el számunkra.
Az elhallgatott tapasztalatok
Öt év elteltével egyértelmű, hogy a Covid nem csupán egy egészségügyi válság volt, hanem számos más aspektusra is kiterjedt. Az emberek, szeretetteik elvesztése, a gazdasági nehézségek, a mentális problémák mind-mind hozzájárultak ahhoz a komplex traumához, amelyet mindenki átélt, de amiről senki nem beszél. A társadalom alapvetően csendben maradt, és ezzel önmagának ártott, hiszen a tapasztalatok megosztása segíthetne a feldolgozásban. Közösen kellene tehát előre lépnünk, és megértenünk, hogy a Covid időszaka nem csupán a múlt, hanem a jövőnkre is hatással van.