A Ceaușescu-korszak Hétköznapjai Jávor István Lencséjén Keresztül
Nem mindennapi fotográfiai anyag került elő, amely 1980 és 1985 között készült Erdélyben, Jávor István műveivel a figyelem középpontjába kerül. Évtizedekig rejtve maradtak a Ceaușescu-korszakot bemutató fotók, amelyek a hétköznapi emberek életét örökítik meg a kommunista Romániában. A képek nemcsak dokumentálják a társadalmi körülményeket, hanem személyes történetekkel és érzelmekkel is terhelték a lencsét. E sorozatból született tavaly egy könyv, idén pedig egy kiállítás a FUGA Budapesti Építészeti Központban, ahol a kiállítás a hét végéig megtekinthető.
Jávor István a kiállítással kapcsolatban megosztotta, hogy a FUGA-ban való bemutatkozás lehetősége meglehetősen szerencsés véletlennek köszönhető. A művész bejött a központba, bemutatta a tavaly megjelent albumát, amely egyedi válogatást tartalmazott az erdélyi képeiből, és az intézmény vezetőjének javasolta a kiállítás létrehozását. Az azonnali igent mondtak ahelyett, hogy hosszas várakozásra kellett volna számítania, hiszen a helység már hónapokkal előre foglalt volt.
A könyv és a kiállítás létrejötte egy sor érdekes események sorozatára vezethető vissza. Csizek Gabriella kurátor közreműködése nélkül valószínűleg nem született volna meg az album, és ugyanígy nem történt volna meg a bázeli kiállítás sem, amelyen Jávor több fotóját is bemutatták. Bartha Miklós, aki szintén nagy rajongója az erdélyi kultúrának, szintén hozzájárult ahhoz, hogy Jávor képei komolyabb figyelmet nyerjenek, és tőle érkezett az anyagi támogatás is a katalógus kiadásához. Így formálódott meg a tartalmas kiállítás, amely számos újraértelmezett történetet tükröz.
A bemutatott fotók között nemcsak a történelmi körülményekről kaphatunk érzékletes képet, hanem Jávor személyes kapcsolatainak mélységébe is betekinthetünk. Az erdélyi érdeklődésének forrása Tamás Gáspár Miklós egy előadása volt, amely során részletes beszámolót hallott arról, mi jellemzi az ottani emberek nehéz életét. A rendezvény hatására érezte, hogy meg kell mutatnia azt a valóságot, amellyel csak kevesen találkoztak a határokon belül.
Egy másik kulcsszereplő Kőrössi P. József volt, akivel találkozása szintén véletlennek köszönhető, hiszen Nagyváradon ismerték meg egymást. Kőrössi rugalmas hozzáállása és tapasztalata segítette Jávor Istvánt, hogy még jobban belemerüljön az erdélyi kultúrába és létrehozza azt a képi világot, amely ma is lenyűgözi a látogatókat. Öt évnyi elhivatott fényképezés után úgy találta, a kapcsolatok és az élmények már fontosabbak lettek a további dokumentálásnál.
Jávor István pályafutásának pillanatai között emlékezetesek a különböző kiállítások és a filmes standfotós tapasztalatai, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy elismert művészként tudjon megjelenni. A FUGA-beli kiállítása azonban különleges jogcím, hiszen elsőként mutatja be ennyire átfogóan és részletesen az erdélyi anyagot, amely immár részét képezi a közös emlékezetnek és a modern magyar fotográfiának.
Ahogy jávor így összegzi eddigi munkásságát, rámutat arra is, hogy a fényképezőgép mögé bújva igazi kapcsolatokat alakított ki emberek között. Az arcok és történetek, amelyeket megörökített sokkal mélyebb kapcsolatot tükröznek, mint csupán képi dokumentációk, és a képek nemcsak a múltat idézik, hanem aktualitásukat is megőrizték a társadalmi diskurzusban.