Itt van a hazánk, eltávolították az undorító plakátokat, nem kell félnem attól, hogy újra lejáratókampány kezdődik a férjem ellen.

Durica Katarina: Az elmúlás kultúrája Magyarországon és a méltó búcsú hiánya

Durica Katarina, író és újságíró, aki már fél tucat gyereket és felnőtt könyvet írt, legújabb regényében, az Üveghattyúban két magyar nő történetét meséli el, akik Brüsszelben keresik a boldogulást. Az egyikük, Rita, aki családanyaként egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik, míg a másik, Laura, tehetséges táncos. Az író számára a téma nagyon személyes, hiszen Brüsszelben élve tapasztalta meg a magyar temetkezési szokások sajátos hiányosságait.

A halál fogadása és az elmúlás kultúrája

Amikor Magyarországon elhunyt egy közeli ismerős, Durica számára világossá vált, mennyire hiányzik a megfelelő elbúcsúzás kultúrája. Az urnás temetés és a testtől való búcsúzás között eltelt egy hónapnyi időszak során folyamatos hiányérzete volt. „Láttam őt élve, majd már csak az urnát láthattam. Hiányzott a testtől való elbúcsúzás” – mondta az írónő. Sokan nem tudják, hogy a halottak ruhaneműben vagy nejlonzsákban kerülnek-e a hamvasztásra, és a temetés ára Magyarországon megdöbbentő mértékű, sok család számára elérhetetlen költséget jelent.

A temetések drágasága és a búcsúzási rítusok hiánya

Durica rámutatott, hogy Magyarországon a méltó búcsú egy luxus, melyet sokan nem engedhetnek meg maguknak. „A legszomorúbb, hogy a hamvakat sokszor elviszik, és rituálék, torok, vagy családi összejövetel nélkül egyszerűen a könyvespolcra kerülnek” – tette hozzá. Ez elgondolkodtató kérdéseket vet fel a temetkezésről, az emlékezésről és a gyász kultúrájának hiányáról.

Összehasonlítás más kultúrákkal

Durica könyvében azt is felfedi, mennyire másképpen állnak a halálhoz és a temetkezéshez Magyarországon, mint a Felvidéken vagy Brüsszelben. „A budapesti temetkezési kultúra hiánya különös a világ minden táján” – véli az írónő. A középkorú magyar felnőtt társadalom jelentős része soha nem látott még halottat, ami elidegeníti őket az elmúlás kérdésétől.

Durica Katarina interjúja lehetőséget teremt arra, hogy mélyebben elgondolkodjunk az élet és a halál körüli rítusok, normák és kulturális hagyományok jelentőségéről, és arról, hogyan tudják ezek befolyásolni a mindennapi életünket és igenlő emlékünket az elveszített szeretteink iránt.