Ötvenen Túl: Az Új Generációs Vezetők Szerepe és Célja
„Mire meghalok, legyen 300-400 ember a világon, akinek az életére pozitívan hatottam” – fogalmazta meg egy ötvenéves vezető, aki a középkorúak élményeit és tapasztalatait összegzi. Az ötvenéves kor felett a vezetők nem csupán a saját pályafutásukra összpontosítanak, hanem egy új irányvonalat keresnek, amely mások felé vezeti energiáikat. Egy korábbi kutatás az Aranykalitka témájából kiindulva, amely a fiatal középvezetők életútját követi, rávilágított arra, hogy ez a kor nem a hanyatlás, hanem az átrendeződés időszaka.
Erik Erikson pszichológus generativitásnak nevezte ezt a jelenséget, amely az ötvenes éveink kihívásait és lehetőségeit egyaránt magában foglalja. Az emberek vágya, hogy túllépjenek saját énhatáraikon, felelősséget vállaljanak a következő generációkért, és nyomot hagyjanak – ez a fókusz mostanság központi kérdéssé vált a vezetők körében. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy míg a harmincas éveikben nem érezték fontosnak ezt a témát, a negyvenes éveikben már megjelent, mára pedig szinte mindenkinél kulcskérdéssé vált.
A Szülői Részvétel Kérdése
A gyerekek nevelése a vezetők számára a legmeghatározóbb nyom, amelyet életükben hagynak. Korábban sokan a gyermekeket használták a hajszolt karrierjüket igazoló pajzsként, mondván: „érte teszem”. Most, ötven felett, tisztán látják a szülői jelenlét hatásait, és ez a mérleg gyakran súlyos bűntudatot is okoz. Ahogy az egyik apa fogalmazott: „Óriási a különbség a karrierem elért sikerei és az apai szerepem elvárásai között. A gyerekek jövője a legnagyobb felelősségem.”
A vezetők körében nem meglepő, hogy gyermekkorukban sokaknak súlyos mentálhigiénés nehézségeik adódtak, mint például az online térbe való bezárkózás vagy épp a depresszió. Egy vezető évekig minden pénteken az iskolai aulában segítette felépülő gyermekét, ami jól mutatja, hogy a karrier és a család összefonódása mennyire komplex. Miközben a gyerekvállalás nem csökkentette a karrier sikereit, az interjúk során kiderült, hogy a résztvevők átlagosan 2,28 gyermeket neveltek – ami jelentősen magasabb az országos átlagnál.
A Jövő Generációk Támogatása
Az egyik legnagyobb felelősségtudat a fiatalok egzisztenciális elindításában rejlik. A vezetők tíz éve még szigorúan a tanulás finanszírozásáig látták feladatukat, de ma már világosan látják, hogy a lakásvásárlásra egy pályakezdő fiatalnak a jelenlegi ingatlanpiacon alig van esélye. Ezért sok vezető úgy döntött, hogy „minden gyereknek a kezdő ingatlanát megadom, hogy ne kelljen küzdeniük a megélhetésért.”
Az interjúk során kiderült, hogy a tizennyolc éven felüli gyerekek fele külföldi egyetemen tanul, ami éles kontrasztban áll az országos átlaggal, amely mindössze 5-6 százalék. A női vezetők számára külön nehézséget jelent a távolság, hiszen nehéz elengedni a külföldön élő gyermekekkel való napi kapcsolattartást.
Összességében az ötven fölötti vezetők életében a generativitás és a mások irányába kifejtett hatás hangsúlyozása nemcsak a karrierjük folytatásáról szól, hanem a jövő generációk felelősségteljes támogatásáról is. Ez a belső ambíció és elkötelezettség lehet a legfontosabb örökségük, amit hátrahagynak.