Baka András és a Nemzet Kétsége
Lett köztársasági elnökünk, amit egy megkönnyebbülés kísér, hiszen a posztot eddig egy ideiglenes elnök töltötte be. Most viszont a helyzet egy kicsit stabilabbnak tűnik, habár a jelenlegi elnökre is érvényes az ideiglenesség jellemzője. Ez a paradoxon, amely körülbelül annyira biztosnak tűnt, mint a régi szovjet csapatok harmincöt éve tartó jelenléte, mégis több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Az új elnökség így már valamirevaló mandátumként lép életbe.
Az ellenzék véleménye szerint az elnök illegitim, mivel elődjét jogellenesen távolították el a posztról. Ezzel szemben a mostani elnök az az egyén, akit a korábbi kormány az első lépéseik során szintén jogellenesen eltávolított. Ebből adódóan a kormány éppúgy piríthatja az ellenzéket, mint ahogyan engem is jogellenes közjogi méltóságok letartóztatásáról való szájaskodás miatt. Mindez ironikus, hiszen a jelenlegi elnök éppen a jogellenes váltás élő emlékműve; a vita kicsit úgy tűnik, mint a Möbius-kígyó, amely saját magát falja fel, csak hogy a végén egy újabb formát öltve újraéledjen.
Az egész helyzet bemutatása nemcsak a politikai játszmákra világít rá, hanem felveti a nemzet egységének kérdését is. Létezik-e egyáltalán a nemzetnek olyan egysége, amely megvalósítható és megtestesíthető? Vagy mindez csupán egy fordítási hiba, mint a Szűz Mária legendás alakja? Ahelyett, hogy egyszerűsítenénk a helyzetet, nem lenne-e inkább célszerű a nemzet kétségeit bemutatni, amely mélyebben rávilágít a politikai feszültségek valódi gyökerére és jelentőségére?