AUGUSZTUS 20.: AZ ISTVÁN UTÓNÉV KIHALÁSÁNAK FELÉ VEZETŐ ÚT
Az István utónév, amely egykor a legelterjedtebb volt Magyarországon, ma már egyre inkább a feledés homályába merül. Az elmúlt évtizedek során a népszerűsége folyamatosan csökkent, és a történelem ezen szegmense a névadási hagyományokra és divathullámokra is rávilágít.
A XX. század elején a magyar névadási szokások között a vallási hátterű, klasszikus keresztnevek voltak dominálóak, amelyek közé az István is sorolható. Szent István király iránti tisztelet és a kereszteléskor való védőszentként való megidézése a szülők névválasztásában jelentős szerepet játszott a későbbiekben is.
A II. világháborút követően a fiúk nevezték el leggyakrabban István nevünket, amit a 1954-es anyakönyvek adatai is tükröznek. Akárcsak a József, László és János nevek, az István a legtöbb újszülöttet képviselte. Ám a helyzet a hazai beatgeneráció szülőkként való felnövekedésével az 1970-es évektől kezdve lényegesen megváltozott.
Az előző évtizedek hagyományai, amelyek az István név népszerűségét szentesítették, egyre inkább háttérbe szorulni látszanak, ahogy a modern társadalom új névadási trendeket hoz magával. Mindez azt jelzi, hogy lassan de biztosan búcsút inthetünk ennek a neves utónévnek, amely immáron sok magyar családban talán már csak emlékként él tovább.