Hogyan őrzi tovább egy magyar séf Anthony Bourdain örökségét?

Magyar séf idézte meg Anthony Bourdain gasztronómiai világát

Szeptember 10-én, a Tony – Egy séf születése budapesti előpremierjéhez kapcsolódva a RUTIN Budaörs séfje, Pallag Dávid négyfogásos menüvel idézte meg Anthony Bourdain gasztronómiai világát. A New England-i kagylólevesből korhely chowder lett, a Lobster Thermidorból homárkrokett, a vietnámi jegeskávéból pedig desszert.

A Tony – Egy séf születése című film Anthony Bourdain fiatalkorának pár évét dolgozza fel, és egy rendhagyó vacsorán mutatkozott be – Pallag Dávid séf tolmácsolásában. A vacsora fölött ugyanaz a kérdés lebeg, mint a film fölött: lehet-e úgy ma bármit készíteni egy legendához kapcsolódva, ami igazi is, jó is, ad is, egyedi is, és nem akar sem romantizálni, sem idealizálni, miközben mégis markánsan megjeleníti a rajongást egy olyan szakma iránt, amibe nagyon könnyű beleszeretni – és még könnyebb belehabarodni egy ember mítoszába, aki azt odaadással és rajongással művelte.

Egy srác, mielőtt Bourdain lett belőle

A Tony nem hagyományos életrajzi film. A történet nem a világhírű szerzőt vagy a tévés személyiséget mutatja be, hanem egy tizenkilenc éves, útkereső fiatalembert az 1970-es évek közepének Provincetownjában, aki éppen csak elkezdte komolyan venni a konyhát. Egy nagyon rövid, pislantásnyi időt Bourdain életéből, kvázi eredettörténetet mesél, erősen fikcionalizálva. Bourdain A konyhafőnök vallomásai című könyvében ez a rész mintegy 20 oldalt tesz ki.

Bourdain maga is visszatekintő karakterként mesél erről az időszakról: „Gyakran visszatekintek az életemre, keresem azt az elágazást, ahol eltévedtem, és érzékeny, izgalomkereső, gyönyöréhes valaki lettem, aki sokkolni, szórakoztatni, elborzasztani és manipulálni akar, miközben valami újat keres, amivel a lelke mélyén tátongó űrt végre kitölthetné.”