Gyurkó Szilvia: Nincs olyan rossz állapotban ez az ország, mint amilyen rossz állapotban van a gyerekvédelem
Kétszáz oldalas jelentésben mutatta be a Tisza-kormány a gyermekvédelmi rendszer legégetőbb problémáit. A Diagnózis című dokumentumról Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkárt kérdezték.
A hétvégén megjelent, Diagnózis című gyermekvédelmi jelentés készítése során a rendszerből már kikerült, utógondozásban részesülő fiataloktól azt kérdezték, hogy ha lenne egy varázspálcájuk, milyen rendszert szeretnének. Arra a kérdésre, hogy ha önnél lenne ez a varázspálca, Gyurkó Szilvia azt válaszolta: olyan gyerekvédelmet szeretne, ahol ő is szívesen élne, és ahol szakemberként is szívesen dolgozna. Olyat, ahol sokkal kevesebb gyerek nevelkedik a családján kívül, és sokkal erősebbek a családmegtartó és prevenciós szolgáltatások. Ahol a figyelem a családokra irányul, és időben meg lehet előzni a tragédiákat. Egy ideális rendszerben jobban együttműködik az alap- és a szakellátás, és a társszakmák is aktívan jelen vannak: az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer. Hozzátette: amikor kimondjuk azt, hogy „gondozási hely”, akkor egy családi ház képe jelenjen meg előttünk, ne pedig lepusztult kastélyok vagy a hetvenes-nyolcvanas évekből ránk maradt irodaházak, amelyekben jelenleg sok befogadóotthon működik.
Az államtitkár szerint a legtöbben az ellátórendszer hiányosságaitól indulva beszélnek a gyermekvédelem állapotáról, ő viszont rendre onnan közelít, hogy a szükségesnél több gyerek nevelkedik a családján kívül, és kerül állami intézménybe. Jelenleg 20 ezer gyerek él szakellátásban, az utógondozottakkal együtt pedig valójában 23–24 ezer gyerek érintett. Ezt brutálisan soknak nevezte. Mint mondta, Európában átlagosan a gyerekek egy százaléka nevelkedik a családján kívül, van, ahol ez az arányszám 0,6–0,8 százalék, Magyarországon viszont 1,4 százalék. Ha jól működne az alapellátás, a szakellátás és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások sokasága, akkor a hátrányos helyzetben lévő gyerekek jelentős részét nem kellene kiemelni a családjából, és el lehetne érni a 0,8 százalékos arányt.
Gyurkó Szilvia úgy fogalmazott: nincs olyan rossz állapotban ez az ország, mint amilyen rossz állapotban a gyerekvédelem van. Reálisnak tartja, hogy 10–12 ezerre csökkenjen a családjukon kívül nevelkedő gyerekek száma.
A jelenlegi tendenciák azonban ezzel ellentétesek. Miközben egyre kevesebb gyerek születik, a szakellátásban lévők száma nem csökken. Egyéves kor alatt a legnagyobb a beáramlás a rendszerbe, vagyis újszülöttek és csecsemők kerülnek be a legnagyobb arányban. Közben gyakorlatilag megfeleződött a hazagondozások aránya, ami azt jelenti, hogy ha egy gyerek kikerül a családjából, akkor már nagy eséllyel a szakellátásban is nő fel. Pedig a cél az lenne, hogy megerősítsék a szülőket és a családokat, akikhez így visszakerülhet a gyerekük.
Arra a kérdésre, hogyan és mikor tudják megfordítani ezt a folyamatot, az államtitkár azt válaszolta: az első lépés a most bemutatott Diagnózis elkészítése volt, hogy pontosan lássák, honnan indulnak, és ne vaktában lődözzenek, hanem valódi stratégiákat dolgozhassanak ki. Hozzátette: ha nem ennyire szétbombázott rendszert örököltek volna, akkor most olyan „luxustémákon” lenne az elsődleges fókuszuk, mint a digitális gyerekvédelem, a gyerekek mentális egészsége, az élethosszig tartó tanulás vagy a gyerekjogok érvényesülése a környezetvédelemben. Ehelyett most az van – mondta –, hogy „ó, te jó ég, ne haljon meg, ne essen ki az ablakon, ne szökjön el, legyen biztonságban, gondoskodjunk róla, ne bántsuk, ne kelljen kiemelni a családból”.