A női test nem lehet ellenzékben
Az elmúlt hetek nemzetközi és hazai közbeszédének egyik legfőbb témája a női test volt. Szinte nem akadt olyan férfi publicista vagy egyházi vezető, aki ne mondta volna el a véleményét arról, lehet-e és hogyan lehet egy színésznő meztelen egy reklámban, valamint arról, lehet-e és hogyan lehet egy nő terhes Magyarországon.
Ezekben a hetekben egy 1973-as, az abortusz-szabadság megőrzéséért indított petícióról szóló tanulmányt olvastam. A történelmi áttekintésben egy 1956-os, a Népszava számára készített interjúból is idéztek, amelyben Dr. Zoltán Imre nőgyógyászt kérdezték. A szakember egyértelműen fogalmazott a nők jogairól: „Minden családnak, minden asszonynak személyes joga eldönteni, hogy mikor akar utódot. Ezt a bizalmat a nők emberi méltóságának tiszteletben tartása is megkívánja!”
Ezzel párhuzamosan 2026-ban a szalagcímek arról szólnak, hogy a szívhangrendelet kapcsán képzésre küldenék az egyházak az orvosokat, hogy ne életellenes döntést sugalljanak az abortuszt választó nőknek.
Férfi kerekasztal a női testről
A református.hu beszámolója szerint az egyik legnagyobb vitát kiváltó szívhangrendelet ügyében egyeztettek a keresztény felekezetek Hegedűs Zsolt egészségügyi államtitkárral. A református egyházat Fekete Károly tiszántúli püspök és Bálint Balázs szülészorvos, presbiter képviselte. Jelen volt Székely János katolikus püspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Czeti István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, valamint maga az egészségügyi miniszter, Hegedűs Zsolt.
Vagyis férfiak beszélgettek férfiakkal a női testről, pontosabban a női test korlátozásáról. Álláspontjuk szerint ehhez joguk van, mert a szívhangrendelet nemzeti sorskérdés. Ezt ma nem csak Steinbach József református püspök gondolja így.
Ugyanez az érvelés 1956 óta, amikor először legalizálták a terhességmegszakítást a magyar állami egészségügyi intézményekben, időről időre megjelenik a magyar közbeszédben. Az 1960-as évek végétől Fekete Gulya „nemzeti író” volt ennek az iránynak az egyik prominens hangadója. Véleménye szerint az államnak be kell avatkoznia és szigorítania kell az abortuszt, mert „ez nem magánügy, ez nemzeti ügy”.
Abortuszellenes aktivisták a minisztériumban
A történelmi egyházak után az egészségügyi miniszter fogadott egy olyan kifejezetten abortuszellenes aktivistát is, aki korábban az Orbán-kormány miniszterelnöki megbízottjaként dolgozott. Giró-Szász Áron feladata a keresztény mozgalmakkal és közösségekkel való kapcsolattartás és azok támogatása volt, emellett alapítója az Axióma nevű konzervatív keresztény portálnak. Az Axióma leginkább arról ismert, hogy itt jelent meg Novák Katalin videója, amelyben egyebek mellett arról beszélt, hogy ne zavarja a nőket, ha kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Mára az Axióma keresztény agytröszként pozícionálja magát.
Az Axióma kidolgozott egy, a szívhangrendelettel kapcsolatos javaslatcsomagot, amelyet már Hegedűs Zsolt kezébe is adtak egy abortuszellenes petícióval együtt. Mint írják, a szívhangrendelet bizonyítottan mentett már életeket, és javasolják a Tisza-kormánynak, hogy ne törölje el a szabályozást. A kutatást Wael Taji, az MCC vendégoktatója írta.
Az Axióma kormányközeli kapcsolatairól, valamint az MCC és a magyarországi Opus Dei katolikus szervezettel való összefonódásáról korábbi oknyomozó cikkek is beszámoltak. A Lakmusz tényellenőrző portál összegyűjtötte az összes abortuszellenes szervezet nevét, amelyek jártak a minisztériumban; a névsoron többek között Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter testvére is felbukkan.
Nem a női test, hanem annak önrendelkezése lett közügy
Fókusztévesztés lenne ezt a hírlevelet csupán az ezekre az egyeztetésekre adott válaszként megírni. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a szívhangrendelet kapcsán elsődlegesen egészségügyi és nőjogi képviselőkkel egyeztetett, és csak jóval később az egyházakkal. Hogy ebbe a sorrendbe bele kell-e látni bármit is, az majd akkor derül ki, amikor az egyeztetések konklúziója nyilvánosságra kerül. Addig az egyházi véleményezés kötelező körnek tekinthető, és majd a jogszabálymódosítások megfogalmazásánál látszik, kinek mekkora lobbiereje volt a témában.
Valamit viszont megmutatnak ezek a férfi kerekasztalok: nem a női test lett nemzeti ügy, hanem a női test autonómiájának, önrendelkezési jogának folyamatos megkérdőjelezése vált közüggyé.