Húszéves az INDA Galéria
Az idén húszéves INDA Galéria egy hónapon át látogatható születésnapi csoportos kiállítással ünnepel. A galéria 2006 óta működik, átvészelve a 2008-as gazdasági válságot, a 2021-ben bezárásokat hozó Covid-járványt, a csökkenő állami támogatásokat és a szűk hazai műtárgypiacot.
Tallér Ágnes tulajdonos közgazdasági háttérrel és a kortárs művészet iránti elkötelezettséggel vitte tovább a galériát. A gyes alatt végezte el a művészeti menedzseri képzést, majd Romvári Márton képzőművésszel közösen indította el a vállalkozást a Király utcai, második emeleti polgári lakásban. Kezdetben csoportos kiállításokkal indultak, fókuszban a fiatal alkotókkal.
Kozma Zsolt művészeti vezető több mint tíz éve dolgozik a galériánál. Korábbi kísérleti galériája, a Videospace 2012-ben bezárt, ezt követően csatlakozott az INDA-hoz. Elmondása szerint a programban nem feltétlenül követik a trendeket, mert azokat művészeten kívüli tényezők is befolyásolják. A galéria művészkörében markánsan eltérő szemléletek élnek egymás mellett.
A jubileumi tárlat több mint húsz művész munkáit vonultatja fel, az emlékezés hívószó köré szervezve, különböző médiumokban. A válogatást Kozma Zsolt fésülte össze.
Karácsonyi László tavaly csatlakozott a galériához. Első önálló kiállítását, a Karomvölgyet tekinti a közös munka kezdetének. Elmondása szerint alkotóként az a jó, hogy valós lelkesedést érez a galéria részéről, és olyan megmutatkozási lehetőségekhez jut, amelyekhez magányos farkasként nem lenne esélye.
Nagy Barbara négy éve van a galériánál. Az évfordulós kiállításon egy fehér színű munkája látható, amelynek címe Felhők árnyéka, anyaga paraffin és viasztábla. Elmondása szerint a képzőművészek mindig anyagból indulnak ki, és korábban fatáblákon is foglalkozott az árnyék tematikával.
Tallér Ágnes szerint a stabilabb magyar műkereskedelmi piachoz legalább két dolog kellene: hogy az oktatásban szerepet kapjon a vizuális kultúra, és hogy közép-és hosszú távon kialakuljon egy erős polgári középréteg, amelynek igénye lenne műtárgyak vásárlására.
Kozma Zsolt hozzáteszi, hogy a politika hatása is érződik. Az előző kormányzat alatt a kereskedelmi galériák funkciója részben megváltozott, mert olyan szerepeket is felvállaltak, amelyeket más időszakokban csak az intézmények láttak el.
Uray-Szépfalvi Ágnes festőművész az egyik legrégebbi alkotó a galériánál. Korábban egy müncheni galéria is képviselte, így rálátása van egy másik színtér működésére. Elmondása szerint ott az emberek könnyebben gyűjtenek kortársat, jobban benne van ez a kultúrában.
Szász Lilla fotóművész több mint tíz éve van az INDA-nál. A galériához tartozás előnyeként nem elsősorban az eladásokat jelöli meg, hanem hogy jó gyűjteményekbe került be, és olyan kurátorokkal dolgozhatott együtt, mint Perenyei Mónika vagy Simon Kati. Kiemelte a családias, otthonos hangulatot és a jó közösséget.
Kozma Zsolt szerint az A kategóriás vásárokra nagyon nehéz bejutni, és egy INDA méretű galéria számára ma már inkább az a kérdés, hogy feltétlenül be kell-e jutni. Egy Kelet-Európából érkező, anyagilag nem elég erős galéria számára a toppozíció ma az, hogy külföldi galériák beszállítójaként működjön, és kapcsolatokat alakítson ki. Hozzátette: a műkereskedelem nem elszigetelten létezik, kihat rá a gazdasági, politikai és szociális környezet, ami érinti a gyűjtőket is. Kiemelte a gyűjtői visszajelzések fontosságát, és hogy ez nem olyan, mint egy autót eladni: ez egy ízlésbeli ügy, az ízlés pedig képlékeny és változó.