Szociális szféra: elmaradt béremelés és csökkenő társadalmi nyomás
A szociális ágazatban dolgozók – köztük a gyermekvédelemben, idős- és hajléktalanellátásban, valamint a fogyatékkal élők ellátásában tevékenykedők – demonstráltak a választási kampányban megígért azonnali, 25 százalékos béremelésük miatt. A tüntetésen váratlanul megjelent a miniszterelnök is, akit a szakszervezetis szónok egyszerre elismerő és számonkérő szavakkal köszöntött.
A megmozduláson a résztvevők alacsony száma volt a szembetűnő: a Miniszterelnökség hivatala előtt, a szeptemberi melegben csupán pár száz, talán ezer ember gyűlt össze. Ez éles ellentétben áll a két évvel korábbi helyzettel, amikor több tízezer ember világította be mobiltelefonjával az eget a Hősök tere fölött a bántalmazottakkal és kiszolgáltatottakkal szolidaritást vállalva.
A választást követően az azonnali béremelés elmaradt. A szociális ellátás rendszerszintű biztosításáért demonstrálók mellett jóval kevesebben vonultak fel, mint ahányan a problémahalmazt átlátják és hosszú távon felelősséget vállalnak érte.
A szakmai érdekérvényesítés és egyeztetés ideje jött el – a helyzet sürgető és drámai. A „zsoltibácsizás” intézményesült, hitelét vesztette, és a politikai felelőtlenség szinonimájává vált. Már nem elég tömegek mozgósításához azt mondani: odakint szörnyek járnak.