Patai Mihály: Nem szavaztam meg a székházfelújítás költségkeretének duplázását
Az MNB korábbi alelnöke szerint az előző kormány stratégiai kérdésként kezelte az euróövezetből való kimaradást, ami óriási hiba volt. Patai Mihály úgy fogalmazott: látta, hogy az MNB-székház felújítását egy rablócsapat végzi, ezért nem szavazta meg, hogy a költségkeretet utólag megduplázzák.
„Gyakorlatilag nem csináltak semmit, majd újra kértek közel ötvenmilliárdot” – mondta a felújítást végző csapatról.
Az euró bevezetéséről szólva kifejtette: a magyar gazdaság hat éve egy helyben topog, és az euró bevezetése lehet az a pont, amely fordulatot hozhat. Ehhez szerinte egy-két éven belül be kell jelentkezni az ERM II. árfolyam-mechanizmusba.
Az euró átvételének előnyeit piramisként kell elképzelni, ahol a legfelső réteg az átváltási költségek megspórolása, ami nagyjából százmilliárd forint nyereséget jelentene a lakosságnak. A vállalati szféra becslése szerint ennél is nagyobb összeget profitálna, mivel jelenleg fedezeti műveleteket köt az árfolyamveszteség elkerülésére. A piramis talapzata pedig az ezermilliárd forintra tehető költségvetési megtakarítás, mivel az államadósság után fizetendő kamatterhek a belépést követő hetekben hatalmasat esnének.
Hozzátette: az euróövezetbe tartó államok hitelminősítése gyorsan és sokat javul, a régióra jellemző B kategóriából A-ba emelkedik, mivel az euróövezeti védőháló mérsékli a visszafizetési kockázatot. A gyors csatlakozás mellett szól az is, hogy a magyar költségvetési politika hajlamos a túlzott költekezésre, amit az euróövezeten belül nem lehet megtenni, már a közeledés éveiben sem.
Arra a kérdésre, hogy Magyarország mikor szalasztotta el a belépés lehetőségét az ERM II.-be, azt válaszolta: először 2004-ben, az uniós csatlakozáskor, amikor olyan miniszterelnöke volt az országnak, aki tisztában volt a közgazdasági összefüggésekkel. Csakhogy 2002-es választási győzelme után bőkezű osztogatásba kezdett, hatalmas költségvetési hiányt hozva össze, ezzel eljátszotta az esélyt.
Az MNB egy 2001-es kiadványában azt állította, hogy becslése szerint a belépés minden egyes évvel való halasztása a GDP 0,3–1 százalékára tehető veszteséget jelent az országnak. Patai Mihály szerint ezt az előnyt vissza lehet nyerni az ERM II.-be való belépéssel. Jelenleg egy év alatt megközelítőleg ötezermilliárd forintot fizet ki a költségvetés adósságszolgálatra, ami 3-4 év alatt fokozatosan a felére csökkenne.
Németország, Ausztria, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország ma nagyjából háromszázalékos kamatot fizet az állampapírok után, Magyarország, Csehország és Lengyelország öt százalék fölöttit. Az ERM II.-n belül gyorsan közelednénk az előbbiekhez – tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy a piac már azt is hozamcsökkenéssel honorálta, hogy az új kormány programjában szerepel az euró átvétele, holott gazdaságpolitikai fordulat voltaképpen még nem is történt.
A 2010-es évek közepén Magyarország az euróövezeti csatlakozás szinte valamennyi feltételét teljesítette, mégis lekerült a napirendről. Patai Mihály szerint óriási hiba volt, hogy nem léptünk be, de ennek nem pénzügytechnikai okai voltak. Az előző kormány a kimaradást stratégiai kérdésnek tekintette, a szabadságharc, a szuverenista logika részének, amely zsákutcába vitte a magyar gazdaságot.
Egy tízmillió lakosú ország kis, nyitott gazdaságának a függetlenségét akarták megteremteni, ami lehetetlen. Az euróövezeten kívül, de az EU-n belül is érte veszteség a magyar gazdaságot, 2022 után fokozatosan elbukta az uniós támogatásokat, a gazdaság pedig lényegében nem növekedett.