Politikusok a magyar sport élén – a focit különösen vonzotta a hatalom
A Tisza-kormány tervei szerint kikerülnek a politikusok a sportszervezetek éléről. A sportélet vezetésében azonban már jóval azelőtt megjelentek a politikusok, hogy a polgári sportegyesületeket 1945 után állami intézményekké alakították volna.
A sportkultúra intézményes megjelenése a 19. század közepéhez köthető. Az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény a rendszeres testgyakorlást is előírta, ezzel párhuzamosan pedig a polgárosodás eredményeként a század utolsó évtizedeiben sorra alakultak a különféle sportegyesületek.
Ezek jellemzően magánkezdeményezésekből születtek, de mindenhol szempont volt, hogy köztiszteletben álló, lehetőleg politikai befolyással is bíró emberek kerüljenek a vezetésbe, mivel a jó összeköttetések pénzt, állandó helyszínt és felszerelést hoztak a kluboknak. A finanszírozás alapvető formája az volt, hogy vagyonos embereket kellett találni, akik hajlandóak voltak pénzt adni a klub számára.
A sportegyesületek megalakulását követő évtizedekben probléma volt, hogy az amatőr sportolók szerelemből játszottak, és aki elkezdett pénzt keresni a sportból, azt profinak minősítették, így nem vehetett részt amatőrversenyeken, köztük az olimpián sem. Kezdetben ez nem okozott gondot, mivel a sportolás elsődleges célja a szabadidő kitöltése volt, ám ahogy az egyesületek közösségi szintű szervezetekké váltak, és mindenki a saját csapatát akarta a legjobbnak látni, a játékosoknak gyakran a szabadidejükön túl is edzeniük kellett, így felmerült az anyagi kompenzáció igénye, amit a szabályok tiltottak.
A foci népszerűsége különösen nagy erővel vonzotta a hatalmat, ami egy sajátos, a rendszerváltásokat is túlélő működési struktúrát eredményezett a hazai sportéletben. A szocializmus hírhedt szürke eminenciása, Münnich Ferenc 1948-ban, budapesti rendőrfőkapitányként és az FTC elnökeként mondta: „Aki azt mondja, hogy ne vigyünk politikát a sportba, az vagy tudatlan, vagy megbízhatatlan elem. A sportba csak azért nem kell politikát vinni, mert benne van.”
Az állampárti diktatúra működése alatt vált axiómává, hogy az élsport finanszírozása az állam feladata, és bár 37 év telt el a rendszerváltás óta, sokan még mindig az istenkáromlás kategóriájába sorolják az ettől eltérő felvetéseket.