Százmilliós értékű étel kerül a kukába a kórházakban
A közétkeztetés az ország lakosságának mintegy tizedét érinti, ezért a túl kis adagok és a rossz minőség problémája nemzetgazdasági szintű kérdéssé válik. Czirbesz Gergely, az egyik legnagyobb közétkeztetési szolgáltató, a Gasztvitál stratégiai vezetője szerint a minőség egyben nemzetegészségügyi ügy is, és az ágazatnak hosszú lemaradást kell behoznia, amit a költségek visszafogása nem segít.
A szakember hangsúlyozta: a közétkeztetésről jellemzően akkor beszél a közvélemény, ha valami probléma adódik – kisebbek lettek az adagok, hiányzott a hús a tányérról, vagy éppen romlott volt a gyümölcsleves. Felidézte, hogy a sajtóban tavaly arról jelent meg hír, hogy Miskolcon egy decire csökkentették a leves mennyiségét. Czirbesz szerint messziről kell indulni a közétkeztetés renoméjának helyreállításában, és százszázalékos elégedettséget valószínűleg soha nem lehet elérni.
A cégeknek azzal is szembesülniük kell, hogy hiába elégedett a fogyasztók kilencven százaléka, az elégedetlenek aránya még mindig nagyon sok embert jelent, és ha ötszázan vonulnak ki a polgármesteri hivatal elé tiltakozni a menza minősége miatt, az látványos. A legnagyobb szolgáltatók folyamatosan mérik az elégedettséget, a Gasztvitál konyháira pedig bemehetnek a szülők, megkóstolhatják az ételeket, és ha ötös skálán négyesnél rosszabb osztályzatot adnak, a cég kéri, hogy mondják el, mi volt a gond. Havonta tartanak az önkormányzatokkal az étlapot átbeszélő értekezletet is, és kikérik az igényeiket, a változtatásokat azonban jogszabályi keretek között lehet megtenni.
Czirbesz kitért arra is, hogy piskótakockával, paradicsomlevessel, gulyással, bolognaival és rántott hússal meg lehetne oldani a magyar közétkeztetést, de a szabályok nem ezt írják elő, és nem is ez a cél. A miskolci levesadag-csökkentés kapcsán elmondta: a közétkeztetést szabályozó rendelet alulról és felülről is korlátos a mennyiség tekintetében. A Gasztvitál soha nem adott kevesebbet a minimumnál, törekszenek arra, hogy ne menjenek a középérték alá, de előfordult, hogy a minimumot kellett adniuk. Ha például három éven keresztül nincs áremelés, nehéz egyszerre fenntartani a szolgáltatás minőségét és a mennyiséget is.
A stratégiai vezető szerint ha az a filozófia, hogy fenntartsák a szolgáltatás minőségét, ne legyen rosszabb minőségű a hús vagy a tejtermék, és ne használjanak helyettesítő termékeket, porokat, akkor óhatatlanul az a megoldás, hogy kevesebbet adnak. Hozzátette: a cégnek ugyanannyiba kerül a tej, a liszt és az olaj, mint a boltban, nagy mennyiségben pedig a Covid óta nem igazán van kedvezmény. A beszerzési áraik az eleve magas élelmiszer-infláció fölött növekedtek, mert az árstopok és egyéb kedvezmények rájuk nem vonatkoztak, és kimaradtak az üzemanyag-kedvezményekből, valamint az energetikai támogatásokból is.
Arra is van példa, hogy az önkormányzatok visszaveszik a szolgáltatást, mondván így jelentős összeget tudnak megspórolni. A Gasztvitál esetében erről az újbudai önkormányzat esetében lehetett hallani. Czirbesz szerint különbséget kell tenni a különböző szolgáltatások között: nem ugyanannyi a költsége annak, ha csak megfőzik, kiviszik és leteszik az iskola küszöbén az ételt, mint annak, ha felszolgálják a gyerekeknek, salátabárt működtetnek, ásványvizet is biztosítanak, és mellé felújítják a konyhát, amely utána az önkormányzaté marad. Hogy melyiket választják, mindig az önkormányzat döntése.