Sorra épülnek a világrekorder alagutak az Alpokban, de tényleg megéri átfúrni a hegyet?
Az osztrák Alpokban hamarosan befejeződik a Semmering-bázisalagút építése, amely jelentősen lerövidíti a menetidőt a Bécs–Graz vonalon. A mintegy félórás megtakarítás nemcsak a hegyen átkelőket érinti, hanem a teljes, forgalmas szakasz közlekedésében érzékelhető javulást hoz.
A 27,3 kilométeres alagút ugyan nem világrekorder, de így is a leghosszabb vasúti alagutak közé kerül. Összehasonlításképpen a világ leghosszabb vasúti alagútja szintén az Alpokban található: az 57,1 kilométeres svájci Gotthard-bázisalagút, amely 2016 óta üzemel. A csúcsot hamarosan egy másik svájci létesítmény veszi át: a most épülő 64 kilométeres Brenner-bázisalagút. A Franciaországot és Angliát összekötő, 1994 óta használt 49,9 kilométeres Csatorna-alagút jelenleg a negyedik leghosszabb.
Ausztriában évekig kétséges volt, hogy az autópálya mellett belefognak-e a bázisalagút építésébe is. A régi, műemléknek számító hegyi vasút mellett ugyanis a jól kiépített S6-os gyorsforgalmi úton személyautóval akár 21 perc alatt is megtehető az útvonal, ami alig több a bázisalagútban tervezett menetidőnél. Végül mégis az a döntés született, hogy mindhárom lehetőség megmarad: az 1854 óta működő hegyi vasút, az autópálya és az új alagút.
Az építkezés 2012-ben kezdődött, költsége 4,2 milliárd euró. A vonatok várhatóan 2029 végétől járnak majd benne, akár óránként 230 kilométeres sebességgel. Az alagút teljes átfúrása 2024 végén fejeződött be, idén májusban pedig egy hivatalos és ünnepélyes delegáció kis autóbusza volt az első jármű, amely végighajtott a teljes alagúton. Jelenleg kis elektromos járgányokkal és robogókkal lehet közlekedni benne, illetve gyalogosan is bejárható. A leendő sínpárok mindkét oldalán kényelmes járdák húzódnak, amelyekre szükség lehet akkor is, ha bármilyen okból az utasoknak el kell hagyniuk a vonatot. A síneket még nem fektették le.