Gombócból is megárt a sok, nemhogy istenekből – Az én hetem Krusovszky Dénessel
Az elmúlt hét erősen istenekkel volt terhelt. Már a fiam is előállt egy kérdéssel uzsonna közben: igaz-e, hogy esetleg bogárként születhet újjá egy következő életben. Meglepett a felvetés, hiszen alig kezdte el ezt az életet, másrészt mintha némi reménykedés is lett volna a hangjában – nagyon szereti a bogarakat, és az eshetőség láthatóan inkább bizakodással töltötte el, mint félelemmel. Elmesélte, hogy hindu szomszédaink hatéves kisfia világosította fel a lélekvándorlás mibenlétéről, közös nyelvükön, japánul. Azt feleltem, ez az eshetőség sem zárható ki.
Néhány nappal később kora reggel a kerületünk sintoista szentélyéhez tartottam, hogy a lányomat leadjam a szervezőknek: idén japán barátnőivel együtt részt vállalt az akimacuriban, az őszi fesztiválban. A hagyomány szerint ilyenkor a helyi istenséget egy mikosiban, díszes hordozóeszközben dobbal, énekkel és mondókákkal kísérve viszik körbe a környező utcákban, hogy mindenki részesülhessen a közelségéből, és elűzzék az ártó szellemeket meg a rossz szerencsét. Menet közben nagyot ráznak a hordozón, olykor rohanni kezdenek vele, majd hirtelen megállnak és hangosan kiabálnak – elvileg azért, hogy az isten ne aludjon el, és ő is átélhesse a menet izgalmát.
Miután a gyermek beállt a menetbe, a másik lányomat pár utcával lejjebb a baptista imaházhoz kellett eljuttatnom, ahol az egyik osztálytársával volt megbeszélt találkozó. Az osztálytárs szülei amerikai hittérítők, ilyenkor ősszel rendezik meg az imaház előtt a Halleluja Fesztiváljukat. Az istentiszteletre tapintatosan nem hívták meg a lányomat, a kertiparti jellegű délutáni összejövetelre viszont igen. Közben hindu szomszédainkhoz voltunk hivatalosak gyereklátogatóba, nemrég született meg ugyanis Shivia nevű lányuk. Este visszasiettünk a sintoista szentélybe, mert véget ért a macuri, az istenséget visszahelyezik a szokásos helyére, és a szentélyudvarban csapra vernek egy nagy hordó szakét, illetve számolatlan doboznyi Super Dry-t.
Gombócból is megárt a sok, nemhogy istenekből. Erre azt látom, amikor bekapcsolom az internetet: fogolykiváltó imaórát tart a KDNP. A szervezésükben a százmilliós, sőt milliárdos visszaélésekkel gyanúsított volt fideszes politikusokért imádkoztak Budapesten, a résztvevők szerint az érintettek politikai foglyok. Az imaórán ott volt Orbán Viktor volt miniszterelnök édesanyja is. Van a szürrealitásnak egy olyan foka, amivel szemben az ember kénytelen letenni a kardot – vagy inkább a kávés csészét.
Erről az imáról eszembe jut egy ősrégi eset egyetemista koromból. 2002-ben közös eredményváró ivászatot tartottunk a Vezér úti kollégiumban. Ahogy az első adatok befutottak, a baráti társaságból néhányan ismeretlen helyre távoztak egy időre, majd visszatérve azt felelték: a közeli templomban imádkoztak a megfelelő eredményért. Köszi, feleltük, úgy tűnik, bejött – ezután hosszú hetekig nem álltak szóba velünk. Óvatosan kell bánni az imákkal is.
A magyar–ukrán viszonyról, pontosabban annak egy korábbi állapotáról, amit Kijivben és környékén láttam, írtam egy fikcionalizált szösszenetet nemrégiben. Nem állítom, hogy ettől huszonnégy órán belül vége lesz a háborúnak, de tőlem most ennyire tellett. Rendkívül titokzatos címe van: Fűnyíró.
Nem tartozik szorosan ide, de az amerikai hittérítő osztálytárs-szülőktől kaptunk egy japán nyelvű, mangásított bibliát. Ilyen menő Jézust még életemben nem láttam. Mindeközben a héten volt A. A. Milne legendás könyve, a Micimackó századik születésnapja is, amelyről a HVG is közölt írásokat arról, miért lett ekkora világsiker, miben különböznek a fordításai, és miért zseniális, ahogy Karinthy Frigyes kezelte a szöveget. Hogy miben áll a micimackológia, arról viszont halvány fogalmam sincs – a Walt Disney ezt a problémakört alighanem egy életre elrontotta nekem.
A héten az EU-csúcs alkalmából találkozott Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Magyar arról beszélt, hogy a kölcsönös bizalom helyreállításának első lépéseként tekint a kisebbségi törvény elfogadására, Zelenszkij pedig közölte, hálás, amiért Magyarország szolidaritást vállalt Ukrajnával és az ukrán néppel.
Politikailag frekventált témákban készül kellemetlen vallomásra a volt kormánypártok számára a volt főügyész, Fürcht Pál – erről Magyar Péter beszélt, ám a helyzet jogilag bonyolult. Fürcht ellen fegyelmi eljárások folynak, állásából is felfüggesztették, és nem mindegy, milyen hatóság vagy testület előtt beszélne, ahhoz ugyanis fel kellene menteni titoktartási kötelezettsége alól.
Győztek a tanárok Strasbourgban: az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy 2022-ben a tanári tiltakozások idején jogsértően korlátozta sztrájkjogukat az Orbán-kormány, és egy ilyen beavatkozás nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban. A bíróság döntése még nem jogerős, a kormány fellebbezhet.