Szabó Andrea: Van közös vonása az 1956-os forradalomnak és a 2026-os választásnak
Az emberek felismerték, hogy nem kell többé elfogadniuk azt, amiről korábban azt hitték, hogy megváltoztathatatlan – fogalmazott Szabó Andrea. A kérdés szerinte már nem pusztán az, hogy sikerült-e megváltoztatni a politikai hatalmat, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e ezúttal másképpen viszonyulni a múlthoz.
Október 23-án nemcsak arra érdemes emlékeznünk, hogyan volt, amikor a magyar társadalom szembefordult a hatalommal, hanem arra is, ami az újrakezdések után rendre elmaradt: a szembenézésre önmagunkkal.
Szabó Andrea felidézte, hogy 1989. október 23-án fiatal egyetemistaként állt a Kossuth téren a tömegben, amikor Szűrös Mátyás, az ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Arra a napra ma is úgy emlékszik, mint amikor nemcsak egy politikai rendszer ért véget, hanem megnyílt valami egészen új lehetősége. Akkoriban azt hitték, hogy egy másik Magyarországot fognak felépíteni – olyat, amely nemcsak intézményeiben és politikusaiban különbözik majd a korábbitól, hanem abban is, ahogyan az emberek egymáshoz, a hatalomhoz és saját múltjukhoz viszonyulnak.
Az akkori remények között ott volt valami, amit ma különösen fontosnak érez: hogy végre nem kell tovább hazudni, sem másoknak, sem önmagunknak, hogy beszélhetünk arról, ami történt, megnevezhetjük a felelősöket, és megérthetjük saját szerepünket is abban a világban, amelyet magunk mögött akarunk hagyni.
Harminchét év telt el azóta, és Szabó Andrea szerint egyre inkább úgy tűnik, hogy az akkori várakozásokból éppen ez teljesült a legkevésbé. Magyarországon ugyanis nagy hagyománya van az újrakezdésnek, a szembenézésnek már sokkal kisebb.