Zárt osztályról közvetített valóságshow a Gépnarancs a Katona Kamrájában
Ha a bűn és bűnhődés isteni akarat, megváltásnak is kell lennie. A Katona József Színház Kamrája klausztrofób terének mattfekete felületei felerősítik a kultikus regényből készült kultikus film erőszakrevüjét, a színpadon is fenyegetőnek ható passiójátékot.
„Na, mi legyen? Mi legyen, he? Velem tartanak?” – kérdezi a fél térdre ereszkedő, az ikonikus sétapálcájára támaszkodó fiú a Katona József Kamrájában Kicsi Alex (Gloviczki Bernát) az őt méregető emberektől. Ő csak arra vágyik, hogy panyimálják (megértsék). Hiszen ő is csak egy érző lélek, átlagos, dühös, haraggal teli, agresszív tinédzser. Otthon viszont valóságos angyal.
Alex és drúgjai (tesói) a Karóva (tehén) tejbárban, a fogyasztás vakítóan fehér templomában arra készülnek, hogy szereplői legyenek egy permanens rémálomnak. Éjszakai portyájuk során előbb összerugdosnak és felgyújtanak egy öregembert, aztán autót lopnak, betörnek egy író házába, megerőszakolják a feleségét.
Alexet feldobják a haverjai, börtönbe kerül, de választás elé állítják: még sokáig ott marad, vagy aláveti magát a forradalmian új bűnelhajtó terápiának, a Ludovico-módszernek, amely ha hatásosnak bizonyul, gyógyult emberként térhet vissza a rend, a fegyelem és az önmegtartóztatás steril világába.
Alex vállalja az undorterápiát; órákon át kell elviselnie azt, amiért rajongott, Beethoven fenséges zenéjének bömböltetését, felpeckelt szemekkel okádásig kell néznie szexuális aberrációkat és fizikai bántalmazásokat bemutató mocskos filmeket.
A Sándor Dániel Máté rendezésében bemutatott színpadi játék műfaja az élőfilm, egy semmit el nem titkoló audiovizuális felnövéstörténet.