Tegyük félre a skrupulusokat, no és az optimizmust – egy amatőr kutyatartó tapasztalatai az autózásról
Van, akivel imád együtt autózni a kutyája, van, akinek kínszenvedés a házi kedvenc utaztatása. Bárhogy van is, a négykerekűt fel kell készíteni a négylábúra – mert minden jobb, mint a szálkás szőrű tacskó kárpitba implantált bundáját csipesszel eltávolítani.
Mindenki látott már autóban utazó kutyát: az anyósülésről nyitott ablakon át kihajoló, füleit lobogtató ebnek rendszerint örömmel integetnek az emberek, felvidítja a járókelőket a látvány. A rossz hír az, hogy ez a kedves visszatérő helyzet nem jó sem a kutyának, sem a kutyával utazó autósnak. Balesetveszélyes, megsérülhet a vezető, a kutya és mindazok, akik az így haladó személygépkocsi útjába sodródnak.
Az emberekkel együtt élő kisállatok utaztatása azonban elkerülhetetlen, és ennek hasznos, biztonságos módjával profi kutyatartóknak – tenyésztőknek, állatmentőknek – és az állatokat családtagként kezelő amatőröknek is számot kell vetniük.
Az autóreklámok visszatérő jelenete, hogy a nagy utasterű autókba a család apraja-nagyján, a nagymamán, a nagypapán kívül a család kedvence is befér. Látványnak, reklámfilmjelenetnek klassz, de valójában az úgynevezett családi autókat nem kutyák vagy más kisállatok szállítására alakítják ki.
Pedig egy egész turisztikai iparág épült a kis kedvencekkel közös nyaralásra, a kutyabarát panziók, szállodák kínálatára. Nagyon sok állattulajdonos büszkén vallja, hogy nem megy nyaralni a kutyája nélkül. Így alakul át a kutyatartás, és a kényszer is ezt diktálja: a kutya otthoni ellátása nyaralás közben költség és macera. Ha nem fogadják be a kutyákat, piacot veszítenek – egyre több az állatbarát hotel és étterem, de mit szól ehhez a többi vendég?
A kisállatok felé való nyitás a forgalmat és a vendégek elégedettségét is növelheti. Igaz, nem mindenkiét. Hogyan érdemes kutyával utazni, mi a jó benne, és mik lehetnek a nehézségek?