Botrányos iratkezelés Magyarországon: téves listák és hiányzó dossziék
Az ügynökakták közzététele komoly feladat elé állította a magyar miniszterelnököt, miután 160 név tévesen került fel a nyilvánosságra hozott listára, és több tízezer dosszié hiányzik.
A lépést eredetileg annak jelképeként szánták, hogy egy nyitottabb politikai korszak kezdődik, ám a sebek begyógyítása helyett a kormányfőnek bocsánatot kellett kérnie a parlamentben, a nemzetbiztonsági szolgálatok levéltárának igazgatója pedig felajánlotta lemondását.
Egy szociológus szerint nem következett be a várt katarzis, a technikai problémák savanyú szájízt hagytak maguk után, de legalább most már sejthető, miért vonakodtak a korábbi kormányok hozzáférhetővé tenni a bizalmas iratokat. Történészek becslése szerint a dokumentumok kétharmadát eltüntették vagy megsemmisítették.
Egy történész úgy véli, valószínűleg ez volt a legradikálisabb lépés az adatbázis megnyitására, noha nem a bűnösök listájáról van szó. A feldolgozásra azonban van idő, mert februárban kerülnek nyilvánosságra a további iratcsomók.
A legnagyobb feladat most annak megértése lesz, hányszor fordította a tekintélyelvű rendszer az átlagpolgárt mások ellen, ezért sokan eltöprengenek majd azon, mit tettek volna hasonló helyzetben. Ennek visszhangja van egy olyan országban, amely túl kíván lépni a leköszönt miniszterelnök tizenhat éves uralmán.
Szinte naponta érkeznek jelentések arról, kiket vettek őrizetbe a hatalmas korrupciós hálózat tagjaiként, másokat pedig azzal vádolnak, hogy elfordították a tekintetüket, és nem szólaltak meg, amikor az előző miniszterelnök olyan intézményeket vett célba, mint a bíróságok és a sajtó.
Ha sor kerül a kilátásba helyezett szembenézésre, az alighanem igen fájdalmas lesz, és a társadalom nehéz vizsgát tesz majd, mert a leköszönt kormányfőt elsősorban nem azért sikerült eltávolítani, mert az emberek kinyitották a szemüket. A történet arról szól, hogy a magyarok kipróbálják, milyen felnőttként cselekedni és vállalni a felelősséget.