TURUL IGEN, KLIMT NEM: A RENDSZER TELJES LEALJASODÁSA
Az örökségvédelem területén tapasztalható mélyrepülés nem csupán Lázár János nevéhez köthető, de mint felelős miniszter, ő is hozzájárult a folyamatokhoz. A kulturális értékek felmagasztalása egyre inkább a feledés homályába merül, miközben a várakat és műemlékeket profán módon öntik újra betonból. Érdekes módon a rokoni kapcsolatok nyomán születő beruházások kiemelt gazdasági jelentőséggel bírnak, mintha a műemlékvédelem csak másodlagos lenne.
KÜLFÖLDRŐL ELTŰNT KLIMT-KÉP: A LEHETETLENDON ZAVAROK
A kormány határozott célja, hogy a nemzeti értékek őrzőjének látszódjon, ám a gyakorlat valami egészen más valóságot tükröz. Buzinkay Péter, a műtárgyfelügyeleti hatóság korábbi vezetője és éveken át sikeresen tevékenykedett a különféle kormányok alatt, most fodrosodó adminisztratív határok között elveszett. Új vezetője, Tűzkő Péter, akiről nem sok jót hallani a feladatkörének ellátása kapcsán, helyet biztosított egy sokkal komolyabb problémának.
A HVG cikkének köszönhetően kerültek napvilágra a kérdések, hogy hogyan történhetett, hogy Gustav Klimt pótolhatatlan festménye külföldre távozott. Már vannak arra vonatkozó bizonyítékok, hogy ezt a műkincset a magyar hatóságok engedélyezték, holott az ötven éven át hazai birtokban maradt. Az művész hagyatékának megkülönböztető bélyegzőjével ellátott kép piaca nehezen védhető, hiszen a hatóságok döntését eléggé manuális folyamatok övezték.
ÖRÖKSÉGVÉDELEM: TÖBB KÉRDÉST, KEVESEBB VÁLASZT
Jelenleg Lázár minisztériumában a kulturális javak főosztálya felelős a műtárgyak védelméért, ám az ottani tevékenységekről rendre keveset tudhatunk meg. A Klimt-kép körüli zűrzavar nem csupán a kérvények hiányos kitöltésére vezethető vissza, hanem bizonyos értelemben egy komolyabb ügy látszólagos titkolózása is. A kép kiviteli engedélyezésekor használt becsült érték, 50 ezer forint, felveti a kérdést: miért nem figyeltek a mű értékére?
Egy olyan bizottság, amely a műemléki állomány védelmével foglalkozik, felelősségteljesen kellene, hogy viselkedjen, mégis úgy tűnik, hogy minden eddigi híresztelés csupán kósza rémhír. Akár a MÁV-nál megszokott tempóra, úgy a kulturális ágazat mindennapjait is átszínezi a titkolózás és az elhallgatás kultúrája.
KULTÚRÁLIS GYENGÍTÉS: HATÁROZOTT VIZIONÁLÁS
Összességében a Turul-szobor és Klimt festménye közötti különbség nem csupán esztétikai jellegű, hanem mélyebb társadalmi és politikai problémákat is felvet. Mennyire menedzselhető a népi örökség, amikor a nemzeti érdekek mögött a pénz és a gazdasági haszon húzódik? Az örökségvédelem jövője kérdések sorát veti fel, hiszen a hitelesség és a kulturális folytonosság veszélyben foroghat.
A folyamatok megértése és megítélése komoly mérlegelést igényel, a nemzeti identitás, illetve a művészet jövője a közbeszéd részévé válik. Az idő pedig sürget, a legtöbb műemlék állapota továbbra is aggasztóan romlik, mialatt a gazdasági érdekek továbbra is dominálnak.
A tudományos közélet és a civil társadalom felelőssége, hogy megvédje ezeket az értékeket, és felhívja a figyelmet a sürgős intézkedések szükségességére.