A szövetségi kapitány fura lova
Nehéz szavakat találni, amikor a futball világbajnokság kieséséről beszélünk. Figyelmen kívül hagyva, hogy miért nem vagyunk ott, az aggasztó, hogy jelentős állami pénzeket költünk el ilyen eredmények mellett. Miközben a gyerekeim egy lerobbant iskolába járnak, a sportágunk sem mutat érdemi javulást. Elnézést a téma érzékenysége miatt, de sokan osztják a fájdalmam, amit ez a kudarc okoz. De ne felejtsük el: nem csak a futball létezik a világban.
Most sebesen megyünk a következő pontra, ami nem csak a válogatott teljesítményéről szól. Szoboszlai dominálása, a csoportgyőzelmek és a 4-0-ás mérkőzések csak díszlet. A lényeg az, hogy évtizedek óta nem láttuk a magyar csapatot a világbajnokságon, ami egyértelmű jele annak, hogy valami nincsen rendben az itteni futball rendszerével.
Ha a verseny hiányzik
Keveset beszélünk a versenyről, ami a legnagyobb probléma. A választható játékosok nem tudnak fejlődni egy versenyképes környezet nélkül, és a helyzetet még tovább rontja, hogy az állami támogatásból élők nem érzik a nyomást, hogy bármit elérjenek. Az szomorú valóság, hogy Szoboszlai, aki kétségtelenül tehetséges, nem kapja meg a megfelelő támogatást a rendszertől, míg mások a teljesítményüket mellőzve részesülnek a pénzbeli juttatásokból.
A helyzet az, hogy a magyar média két része teljesen eltérő valóságban működik: az egyik az állami pénzből élő, míg a másik a külső támogatóknak küzd. És az utóbbiban inkább látni a minőséget. Ha megnézzük, hogy Orbán Viktor, a futballunk vezetője, miként viszonyul a fejlődési mintákhoz, elképzelni sem tudom, hogy egy más területen dolgozó vezető kimondhatná ezt bármiről is: „Nehogy már a holland iskolát kövessük! Hát kik ezek?”
Ha a jelenlegi rendszer nem változik, és az állami támogatás minden hibája továbbra is érvényben marad, a magyar labdarúgás jövője komoly kérdések elé néz. A játék, amit annyira szeretünk, félő, hogy végleg elvész a verseny hiánya miatt.
Forrás: hvg.hu/360/20251203_Premium-hirlevelek-HOLD-Kapitalizmus-Balasyval-foci-kvota