EGYSZEMÉLYES INTÉZMÉNY – MUCSI EMESE KURÁTORRAL VALÓ BESZÉLGETÉS
A Bródy Sándor utcában található Doxa, amely az elmúlt három év során művészeti központtá nőtte ki magát, figyelemre méltó helyszínt biztosít a hallgatói projektek számára, német-magyar együttműködéseknek ad otthont, valamint olyan médiumokat mutat be, amelyek az alapító, Mucsi Emese másik munkahelye, a Capa Központ fotócentrikus világán kívül működnek. Az a fiatal kurátor, aki jelenleg a magyar képzőművészeti színtér 42. legbefolyásosabb szereplője, úgy véli, hogy a személyes élmények valódi értéket csak akkor nyernek, ha közérdekű jelentéssel bírnak. A Doxa tehát nem csupán otthon és műhely, hanem közösségi labor is, ahol a padlófestés is kurátori gesztussá válik.
Mucsi Emese elmondása szerint húszévesen, még a kurátor fogalmának ismerete nélkül, már elképzelte, hogy egyszer egy ilyen hely házigazdája lesz. Irodalomelméletet tanult Szegeden, így hamar megszerezte az interpretációs hajlamot. A Képzőművészeti Egyetem kurátorképzőjének második évfolyamán végzett 2013-ban. A galéria helyszínét a Covid alatt fedezte fel, amikor a Bródy Sándor utcában lakva észrevett egy hirdetést egy festékbolt ablakában, amely az üzlethelyiség bérleti jogát kínálta. Az üzlethelyiség pontosan akkora volt, mint amilyet elképzelt, és a Fajó-ösztöndíj megszerzése tette lehetővé a galéria megnyitását.
A Doxa név nemcsak kulturálisan gazdag, hanem a kurátor családi hagyományaira is utal. Mucsi Emese bátyja, ifj. Mucsi József ötödik generációs órásmester, aki Hódmezővásárhelyen működteti családi műhelyét. Az óra, mint a pontosság és a precizitás szimbóluma, az időhöz való kapcsolódása révén is jelentőségteljes. Az eredeti elképzelés magában foglalta, hogy a hely oktatási funkciót is betöltsön, ehhez kapcsolódóan sok bemutatott projekt az idő fogalmával foglalkozik.
Mucsi rámutatott, hogy számos művészi projekt túlzottan szubjektív és befelé forduló volt. Mivel az ő sajátos projektje is a személyes élményeiből táplálkozik, fontosnak tartotta, hogy közérdekű értéket is képviseljen. A Doxa oktatási funkciójának hangsúlyozásaként közösen rendezi meg Nagy Edinával, hogy az ELTE esztétika szakos hallgatói pop-up kiállításokat hozzanak létre a tavaszi félévben. A program célja, hogy lehetőséget adjon másoknak is a kiállítások megvalósítására.
Emese kiemeli, hogy a galéria nonprofit, azaz nem értékesítik a műveket, de a művészek lehetőséget kapnak arra, hogy megismerkedjenek potenciális vevőkkel. Az ösztöndíjból indult, de folyamatos pályázatokkal bővítik a galéria finanszírozását. A padló felújítása például az induló keretből nem fért bele, így a galéria arra inspirálja a művészeket, hogy ne csupán a padlót használják, hanem egyörüljék a teret.
A Doxa programján belül a csoportos és egyéni kiállítások aránya változó, a galéria mérete korlátozza a kiállított művek számát, amely a csoportos bemutatóknak nem kedvez. Emese olyan művészeket választ, akikkel már egyetemi kapcsolatuk van, és tapasztalata szerint azok a legjobban kapcsolódnak életükhöz és általános érvényű kérdéseket is megfogalmaznak. Ezen kívül a Doxában sokféle kiállításra volt már példa, beleértve az olyan projekteket is, amelyek a múlt személyes élményeit vizsgálják, mint például Mihályi Barbara édesapja hirtelen halálának feldolgozása.
A Doxa tehát nem csupán egy kiállítótér, hanem egy élő, folyamatosan fejlődő közösségi és oktatási színteret teremt a művészet és a művelődés számára, egyedülálló lehetőségeket kínálva a fiatal művészek és hallgatók számára.
Forrás: hvg.hu/360/20251203_Egyszemelyes-intezmeny-beszelgetes-Mucsi-Emese-kuratorral