Krasznahorkai László: A Nobel-díj és a Furcsa Betegség
Krasznahorkai László mától Nobel-díjas íróként gazdagítja a magyar irodalom panteonját. Szerdán veszi át a díjat, ami nem csupán egy esemény, hanem a magyar kultúra jelentős pillanata is. De mit is tudhatunk róla? Lakóhelye hol található a világirodalom Olümposzán? Miért hívta meg orvosait egy könyvbemutatóra?
A szerző nemcsak irodalmi teljesítményével, hanem különös önértékelésével is kitűnik. Hivatalos Facebook-oldalán kifejtette, hogy hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, ami örömet hozott sok ember életébe. Ez a megnyilvánulás jól tükrözi Krasznahorkai stílusát, amelyben a komoly témák között humort is felfedezhetünk. Érdekes módon, magát nem írónak, hanem írnoknak tekinti, ami szembemegy a klasszikus irodalmi megközelítésekkel.
Az író alkotói módszere szintén figyelemre méltó: „Az általunk érzékelt térben még nem létező alakok hangját hallom, akik állandóan be akarnak lépni az észlelt valóságba. Nincs más dolgom, mint lejegyezni ezeket a hangokat.” Ezt a megközelítést fiatalkorában húszoldalnyi szövegek fejben tartásával töltötte, és csak később írta le őket, amikor már elegendő anyag gyűlt össze. A szobrásszal való összehasonlítása is figyelemre méltó, hiszen a munkája nem a felesleges részek eltávolításáról szól, hanem egy belső készítmény fokozatos kibővítéséről.
Bár Krasznahorkai Lászlót orvosok próbálták kezelni a fejében zsongó hangok miatt, szerencsére nem kapott gyógymódot furcsa „kórjára”. Az orvosai szavai alapján „a sokat elmélkedő páciensek olykor beleszerethetnek a gondolataikba”. Krasznahorkai figyelembe veszi orvosai tanácsait, hiszen ha például azt javasolják, hogy csökkentse a húsfogyasztását, hajlamos lesz vegetáriánussá válni.
A Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson Krasznahorkait „a közép-európai hagyomány nagy epikus írójának” nevezte, aki új értelmet ad a groteszk és abszurd irodalomnak. Az Akadémia a 71 éves író „lebilincselő és látnoki életművét” méltatta. Az is nyomós érv lehetett a döntés mögött, hogy Kertész Imre, az első magyar Nobel-díjas szerző, Krasznahorkai munkáit kiemelten nagyra értékelte.
Radnóti Sándor, a mű hazai felfedezője, úgy nyilatkozott, hogy Krasznahorkai első könyve, a Sátántangó, már érett és jelentős műként került a bemutatásra, nem csupán ígéretként. Ezen kívül a magyartanítás jelenlegi rendszere is kritikusan került reflektálásra, hiszen az oktatásban a diákok és a tanárok sokszor eltérnek a valóságtól.
Krasznahorkai László története nem csupán a Nobel-díjról szól, hanem az írás és a művészet mögött rejlő emberi küzdelmekről és az észlelés sajátos formáiról, amit az író egyedi szemszögéből oszt meg a világgal.
Végül, a Nobel-díj átvétele valószínűleg nem csupán egy elismerés, hanem egy újabb lépés Krasznahorkai László inspiráló életművének előtérbe kerülésében.
Forrás: hvg.hu/360/20251210_krasznahorkai-laszlo-irodalmi-nobel-dij-atvetel-latnoki-eletmu-az-olumposz-fele