Krusovszky Dénes: Fordított kultúrsokk – Átélt élmények a ferihegyi út pusztaságában
A repülőrajt egyfajta új kezdetet jelentett számomra. Márciusig számos dolgot kellett lezárni annak érdekében, hogy aztán újra elindulhassak egy távoli helyre. Az otthoni iskola és óvoda véglegessé tételével indult a folyamat: a gyerekeket ki kellett íratni, az autót el kellett adni, valamint új gazdákat kellett találni a kutyának és a motornak, hogy ne álljanak parlagon az évek során. Kényszerből, de el kellett adni a házat is.
A búcsúzás nem csupán egy érzelmi pillanat, hanem szinte egy kötelező feladat, amely elvégzését nem úszhatjuk meg. Készülnünk kellett a búcsúzásokra, és ez a folyamat nem is olyan egyszerű, mint ahogyan sokan gondolják. Kötelességként nehezedik ránk, meg kell élnünk a pillanatokat: egyszer, kétszer, többször. Vajon sikerült ezt megfelelően teljesíteni? Attól félek, nem vagyok túl jó búcsúzó.
Az év vége közeledtével visszatekintve arra a sok mindenre, amely meghatározta az elmúlt évet, a kiválasztott szavak is fontos jelentéssel bírnak számomra: repülőrajt, gondolom, nem gyalog, poloska, Bindzsisztán és zebra. Mindegyik kifejezés valamilyen módon megjelenik az életemben, és a változás, amelyet jelentenek, a személyes utam része.