A gyűlölet kultúrája és annak következményei
Caramel és Kiss Tibi kiállása nem csupán egy politikai aktivista lépés, hanem egy figyelemfelkeltő üzenet a társadalmi gyűlölet ellen. A kormánypropaganda mantrája, miszerint „szeretnünk kell egymást”, ironikus kontrasztban áll a Harcosok Klubjának slogan-jával, miszerint „Gyűlöljük egymást, gyerekek!”. Ez a kettősség világosan mutatja, hogy a gyűlölet már régóta része a közbeszédnek és a politikai diskurzusnak.
A gyűlölet mint megoldás
Tizenöt éve tapasztaljuk, hogy a gyűlölet a kormány által ösztönzött politikai eszközként működik. A problémákra való válaszként megjelenő gyűlölet szinte minden szegmense a társadalomnak érinti: a közoktatást, az egészségügyet és a sajtószabadságot. Gyűlöletből épülnek a megoldások, méghozzá a legrosszabb értelemben. Az inflációt is magyarázhatjuk a gyűlöletre épített narratívák sokaságával.
Az identitásformáló gyűlölet
A közbeszéd kontextusában a gyűlölet nemcsak egy érzés, hanem egy stratégiává vált, amely identitásokat alakít. Míg a valódi problémákra nincsenek konkrét válaszok, a gyűlölet szításával mindenki fölöttébb nyugalmasnak tűnhet. Az igazi felelősség pedig a gyűlölet targetálásában rejlik, amelynek során elfelejthetjük saját magunk büntetését és hibáinkat.
A hatalom manipulációja
Orbán Viktor nem is sejtette, hogy a gyűlölet jelszava lesz az, ami sokaknál kiveri a biztosítékot. A Harcosok Klubja egy új politikai formációt indított el, amely a gyűlöletet használja mint alapvető eszközt. Hasonlóan a Chuck Palahniuk regényének verekedőklubjához, itt is a fizikai és szellemi harc jelentik a megoldást a felgyülemlett feszültségekre. Mindez pedig rendkívül megkérdőjelezhető politikai irányvonalról tanúskodik.
Az emberek reakciói
Furcsa, hogy egy olyan mondat mint a „Gyűlöljük egymást, gyerekek!” vált mégis az új szövetkezés gerjesztőjévé. Az emberek többsége valószínűleg nem gondolta volna, hogy ennyi idő után éppen ez a gyűlöletkultúra vált ki ekkora felháborodást, még abban a közegben is, ahol már régóta tapasztalható a mindennapi gyűlölet.
A közelmúlt politikai eseményei azt mutatják, hogy a gyűlölet kultúrája nemcsak hogy fennmaradt, hanem a mindennapok szerves részévé vált. A kérdés már csak az, hogy meddig tolerálhatjuk ezt a kiszolgáltatottságot és megosztottságot, amely boldogulásunkat fenyegeti.
A társadalomnak ideje lenne újraszerveznie magát, talán elgondolkodva azon, hogy mit is jelent a „mi” és „ők”, és hogyan tudnánk együtt, gyűlölet nélkül létezni egymás mellett. Mert ahogy a közmondás tartja: „A gyűlölet nem gyógyír, csak egy igen drága házasság a fájdalmas valósággal.”