VERES VIKTOR: EGY MAJDNEM TÖKÉLETES KÉPPÁR TÖRTÉNETE
Az egyes lenyűgöző légifotók mellett gyakran hallom, hogy „könnyű neked, bárki tud ilyet készíteni onnan”… Nos, ez távol áll az igazságtól. A légifotózás során rengeteg olyan környezeti tényezővel kell megküzdeni, amelyek a fotósok ellen dolgoznak. Ezekre fel kell készülni, és szinte azonnal reagálni kell, hogy megszülethessen az áhított tökéletes kép vagy akár egy képpár.
A történet 2009. augusztus 19-én kezdődött, amikor néhány kollégámmal együtt lehetőséget kaptam a Honvédelmi Minisztériumtól, hogy a huszadikai légiparádé főpróbáját a levegőből örökíthessem meg. Ilyen alkalomra addig soha nem volt példa, és talán éppen azért engedték, mert ez volt a légierő MiG-29-es vadászgépének egyik utolsó nyilvános fellépése. A fővárosban szinte biztosan utoljára láthatták az emberek a legendás Fulcrumot.
Ekkor már a kecskeméti légibázison a modern JAS-39 Gripen harci gépek álltak ugrásra készen, felkészülve arra, hogy átvegyék a magyar légierő védelmét. A fotósokat egy másik ikonná vált típus, az An-26-os turbólégcsavaros szállítógép, az „Ancsa” szállította, amely a szovjet technológia régi időszakát képviseli.
AZ ELKÉPZELÉSEK ÉS TOVÁBBI KIHÍVÁSOK
Az augusztusi délelőttön a kecskeméti felszállás után mindössze 15 perc alatt értük el a kijelölt várakozási légteret a Csepel-sziget és Dél-Buda fölött. Az An-26-os szállítógépet két MiG-29-es vadászgép kísérte, az egyik oldalán Zsámboki Tibor ezredes és Takács Géza alezredes ült a kétüléses MiG-29UB oktatóváltozat fedélzetén, míg a másik oldalon Peszeki Zoltán őrnagy vezette a harci MiG-29-est.
A tervem világos volt: rengeteg légifotót szerettem volna készíteni a Fulcrumokról Budapest felett, titokban azonban reméltem, hogy sikerül megörökítenem a légierő akkori legjobb repülőgépét egy ikonikus épülettel együtt. Az An-26-os hajtóművei által kibocsátott, forró gázáramlatok azonban zavaró hatással voltak a fotókra, így sok esetben a képek életlenek és használhatatlanok lettek.
A KÉP, AMI MEGSZÜLETETT
A célom az volt, hogy a város fölött repülve a legszebb képeket készítsem. A repülési tervem úgy volt kialakítva, hogy a budapesti nevezetességek a gép bal oldalára essenek, de sajnos a napfény a jobb oldalról érkezett, így a fotók nem a kívánt módon sikerültek.
Az átrepülés előtti várakozási időben mindkét oldalról készítettem fotókat a kísérő MiG-ekről, így biztosítva a nagy számban rögzített képeket. Ekkor jött meg a dupla vagy semmi döntéshelyzet: a látványosabb bal oldal vagy a tiszta kilátást biztosító jobb oldal? Mivel a fotózásra mindössze 20-25 másodpercem volt, nem volt lehetőség a helycserére.
Közvetlenül a rárepülés előtt a bal oldalt választottam, ez a döntés pedig végül a megfelelőnek bizonyult. A napfény csodásan megvilágította a képet, amikor a MiG-29-es éppen a Budai Vár fölé érkezett. Ez az a pillanat, amelyet azóta milliók láttak világszerte.
IDŐUGRÁS A JELENBE
Most viszont ugorjunk 16 évet az időben. Régóta vágyom rá, hogy elkészíthessem a 2009-es kép modern verzióját egy JAS-39 Gripenről. Erre idén nyílt lehetőségem, miután minden szükséges engedélyt megkaptam. 2025. augusztus 20-án reggel hétkor érkeztem a kecskeméti katonai repülőtérre, ahol az új Gripen várt ránk.
A megoldás nem mondható egyszerűnek, hiszen az új típus új kihívásokat is hozott. Az alsószárnyas kialakítás ugyanis jelentősen kitakarja a szükséges látómezőt, ami lényeges egy ilyen fotózáskor. Végül ismét a bal oldalon, a hátsó ülésből készítettem a fényképeket.
A LEGÚJABB KIHÍVÁSOK
Míg az An-26-os viszonylag egyszerű volt, a Dassault Falcon sokkal mozgékonyabb és eltérő kényelmet biztosított. Az utasszállítóhoz képest intenzívebb gyorsulásokat tapasztaltam, és a szoros forgatások idején a légibetegek általános problémái is fennálltak. A fordulózás következményeként sokszor éreztem rosszullétet, amit a fotózón való koncentrálással tudtam legyőzni. A Gripenek érkezésekor viszont egy új kor kezdődött, és lehetőséget kaptam, hogy lenyűgöző képeket készítsek a kötelékben repülő Gripenről.
A fotózás során végig figyeltem a háttérre, amely ezúttal is lenyűgöző volt: a Duna és Csepel-sziget látképe egyedi perspektívát biztosított. A várakozási légtérben körözve természetesen a pozíciók állandó korrekciója volt szükséges, és a célom most is az volt, hogy a kép minden részlete éles és tiszta legyen.
A TÖKÉLETES KÉPPÁR HIÁNYA
A bemutató helyszínére való rárepüléskor az üléspozícióm kicsit nehézséget adott, hiszen a kísérő gépek folyamatos mozgása miatt nem tudtam kedvemre fotózni. A Gripen mögött azonban megjelentek a főváros jellemző épületei. A repülés során kiderült, hogy problémába ütköztünk: az említett idősek nem voltak elegendők ahhoz, hogy a Budai Vár jellegzetes formáit megörökíthessem.
A tökéletes képpár, amely a 2009-es fotóval párhuzamosan a tervek szerint készült volna, nem született meg, de így is több olyan remek felvételt sikerült készítenem, amely talán még soha nem látott képként marad meg a történelem lapjain.
Így talán az a legfontosabb, hogy a kép élménye és a repülés izgalma minden várakozást felülmúlt.
Forrás: hvg.hu/360/20251220_Veres-Viktor-Egy-majdnem-tokeletes-keppar-tortenete-Gripen-MiG-29-augusztus-20