Lackfi János: Csak két szemem nyikorog
Ahogy a 2025-ös év végéhez közeledünk, Lackfi János különös írásban osztja meg elmúlt hetének és évének lényegét. Az írást öt szóval jellemezte, amelyek reflektálnak erre az évre: repülőrajt, (gondolom, nem) gyalog, poloska, Bindzsisztán és zebra. Kicsit zavarba ejtő, de figyelemfelkeltő fogalmak, amelyek valóságból merítenek, és emlékeztetnek minket az év fontos eseményeire.
Az egyik érdekesség, amire Lackfi felhívja a figyelmet, saját szeme és annak furcsa, néha zavaró hangjai. Az ágyban masszírozva a szemét, felesége megjegyzése miatt döbben rá, hogy a szemének mozgása olyan hangot ad ki, mint egy csipogó gumicsibe. A humoros leírás jól példázza a mindennapi élet apróbb, különös momentumait, amelyek a felnőttkor komolysága mellett is felvillanthatják a nevetést.
Beszámol arról is, hogy a látása mindig is egy különlegesség volt számára. Büszke arra, hogy távolban is képes megkülönböztetni a zebrákat a környezettől, ami vikari igazításai miatt bájos képet fest róla. Azonban a kor előrehaladtával a sok képernyő előtt eltöltött idő és a folyamatos olvasás hatására sajnos szemüveg használatára kényszerült.
Az írás legmeghatározóbb része talán az, amikor Lackfi a bonyolult optikai megoldásokról beszél. Míg kezdetben bifokális lencsét készíttetett, úgy tűnik, hogy a háztartásban szétszórt olcsó dioptriás szemüveget is szükséges használni. Ez a másodlagos, nem túl elegáns megoldás, ami helyet kap a kabát zsebében és a kocsiban, éppen a korábbi extravagáns választások ellentéteként jelenik meg.
Kiemeli a szemüvegek körüli zűrzavart, a különböző helyeken felejtett darabokat, amelyek az élet kényelmetlenségeit szimbolizálják. A humorral átszőtt, ironikus hangvétel végigkíséri ezt az évértékelést, amely nemcsak Lackfi János szeméről szól, hanem egyúttal a modern élet ironiáját és feszültségeit is felfedi, miközben elgondolkodtat arra, hogy napjainkban mennyire fontos a látás és az abban rejlő szimbolika, hogy a világot hogyan érzékeljük.
Az év végéhez közeledve Lackfi János írása nemcsak az ő tapasztalatait tárja elénk, hanem egyúttal a közös gondolkodásra is készteti az olvasókat, akik számára ez a reflexió egy tükör is lehet az életre.