Karácsony A Szivárványcsaládban: Az Utolsók Közt Az Örökbefogadásban
A szivárványcsaládok ünnepi készülődése több mint egyszerű adventi izgalom; ez egy lehetőség az identitás kifejezésére és a családi kötelékek megerősítésére. Tamás és István, egy budapesti agglomerációban élő pár, hat évvel ezelőtt fogadtak örökbe egy ikerpárt, és azóta minden karácsonyukat közösen ünneplik. Az elmúlt évek során a család hagyományai folyamatosan fejlődtek, a közös süti sütéstől kezdve a fenyőfa közös díszítéséig, mindezek pedig egy valódi családi élménnyé formálódnak.
Közel egy évtizede az első karácsonyuk, ami új dinamikát hozott az életükbe, amely tele volt izgalommal és bizonytalansággal. Ekkoriban a gyerekek mindössze rövid ideje voltak náluk, hiszen a vér szerinti anya még mindig visszakozhatott volna. De az örökbefogadás véglegessé vált, és a kis család örömmel várta a következő ünnepet. Az idei karácsonyi tervek már a Reszkessetek, betörők! film köré épülnek, miközben a családtagok közötti kötelékek megerősödnek a közös fényképnézegetésekkel és a régi családi anekdoták felidézésével.
Az ünnepi tradíciók nem csupán az ünnep öröméről szólnak, hanem arról is, hogy mivel a pár úgy döntött, hogy a közvetlen családjukkal töltik a szentestét – csak négyesben – így olyan közegben tudnak megmaradni, ahol elfogadottnak érzik magukat. István szavaival élve: „Azokkal vesszük körbe magunkat, akik szeretnek és elfogadnak, amilyen közegben önazonosak maradhatunk.”
Örökbefogadás és Társadalmi Elfogadás
Tamás és István már 2020 óta nyílt örökbefogadókként élnek, ami nem csupán a családjuk számára, hanem a társadalom számára is példaértékű. A közösségi elfogadásukról szólva, úgy látják, hogy a társadalmi helyzet változó. Tamás megjegyzi, hogy a 12 évvel ezelőtti Magyarországhoz képest sok pozitív fejleményt tapasztaltak, ugyanakkor keserű iróniával beszélnek a jelenlegi jogi és társadalmi háttérről: „Mi még az utolsók között voltunk, akik örökbe tudtunk fogadni gyerekeket, és most jogi visszalépések tapasztalhatók.”
István arról tájékoztat, hogy a társadalom megítélése a legfrissebb fejlemények ellenére nem romlott. Az LMBTQ közösségek megítélése terén sokan hallgatnak, míg a kormány politika gyűlölködést legitimál. „Nem lett több homofób, de a már meglévők helyzetbe kerültek a kormány kommunikációja által.” A községükben élők nagy része elfogadó, de felmerül a kérdés: mi történik a vidéki területeken, ahol a közgondolkodás más képet mutathat.
Pride Mint Küzdelem Az Elfogadásért
Az idei Pride esemény különösen jelentős volt, hiszen nem csupán a közösség kiállásáról szólt, hanem arról is, hogy a szivárvány családok melletti támogatás válik egyre sürgetőbbé. A rendezvény idén Budapesten rekordszámú részvételt vonzott, melyet a kormány gyülekezési törvényének módosítása hívott életre. Karácsony Gergely főpolgármester érdekérvényesítése lehetővé tette, hogy a közösség kifejezhesse magát, de a hatóságok nem maradtak tétlenek; a tüntetés után számos eljárás indult a szervezők ellen.
Míg itthon a közélet számára a helyzet egyre feszültebbé válik, a nyugati világban egyre nagyobb elismerés övezi az LMBTQ-közösséget. Radványi Viktória, a Budapest Pride elnöke, egyike volt a Time magazin által a világ 100 legbefolyásosabb jövőbeli vezetőjének választott személyeknek, ami egy újabb jele annak, hogy a magyar közéletben milyen fontos a felvilágosítás és a szabadságjogokért való küzdelem. Ő egy szivárványcsaládban él, ami szimbolizálja a modern családformák elfogadásának szükségességét.
Mindezek a tapasztalatok és a közelgő ünnepi időszak nem csupán a családi hagyományokról szólnak, hanem a jövőért folytatott küzdelemről is. A szivárványcsaládok számára kulcsfontosságú, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban és védelmezzék jogait, miközben a gyermeknevelés örömeit élik meg.