A venezuelai példa és a Monroe-doktrína válsága
Gideon Rachman, a Financial Times fő külpolitikai elemzője, éles kritikát fogalmazott meg a Monroe-doktrína kapcsán, amely újraértelmezéseként most a Donroe-doktrína néven terjedt el. Rachman figyelmeztetett, hogy a nagyhatalmak érdekszféráira alapozó világ rendkívüli instabilitást és konfliktusokat szülhet.
Az Egyesült Államok elnökének korábbi megnyilvánulásai, amelyek James Monroe 19. századi nézeteire utalnak, világossá tették, hogy Washington visszatér a régi hegemonikus politikájához: Amerika az amerikaiaké. Donald Trump tehát nem csupán régi hagyományokat idéz, hanem aktívan kiterjeszti ezen gondolatokat a modern politikai játszmákra, különös figyelmet szentelve Venezuelára is.
Rachman szerint Nicolas Maduro venezuelai elnök eltávolítása jól példázza, hogy az Egyesült Államok elkötelezett a hegemónia megteremtése mellett a nyugati féltekén. A beavatkozás sikeréhez való hozzáállás legjobban a látványos akciók megsokszorozódásában nyilvánul meg, amelyek más országok szuverenitását is veszélyeztethetik, ha az Egyesült Államok szándékai szerint folytatódik ez a politika.
Venezuela eseményei tehát nem csupán regionális, hanem globális hatásokkal is bírnak. A rezsimváltás lehetősége és minden egyes beavatkozás hatása a nemzetközi politikai táját is átalakíthatja, ami komoly következményekkel járhat a helyi konfliktusok mögött álló nagyhatalmi játszmákra. Rachman érvelése rávilágít arra, hogy a Monroe-doktrína alkalmazása veszélyezteti a globális stabilitást, különösen, ha a nagyhatalmak érdekei ütköznek a nemzetközi közösség elvárásaival.
Forrás: hvg.hu/360/20260106_Gideon-Rahman-FT-Venezuela-USA-Donroe-doktrina-vilagpolitika