Juliette Binoche a HVG-nek: „Mintha templomban volnék, ahol Tarr Béla a pap”
Friss hírként érkezett, hogy Tarr Béla elhunyt, ami miatt az interjúnk irányvonalát is módosítanunk kellett. Eredetileg Juliette Binoche-zsal a színésznő rendezői debütálásáról és egy régebbi filmjéről beszélgettünk volna, de az élet közbeszólt. A francia színésznő számára milyen fájdalmakkal járt Tarr Béla megismerése? Mi okozta dühét a magyar politikával kapcsolatban? És milyen sokkot élt át Binoche, amikor Tarral tanított? Ezek a kérdések tárulnak fel kedden rögzített beszélgetésünkből.
Harminc éve mutatták be Tarr Béla „Huszár a tetőn” című filmjét, amely akkoriban európai szuperprodukciónak számított, az epikus-romantikus-kosztümös mű a 19. század történeteit elevenítette meg franciaországi helyszíneken, hatalmas költségvetéssel. „Mintha egy másik univerzumba kerültem volna át. Ez a kontraszt mindig izgalmas számomra, frissítő hatású. Olyan ez, mint kilépni a sötétségből a fényre” – folytatta Binoche, utalva arra, hogy a rendező, Jean-Paul Rappeneau korábbi sikerei, mint a Cyrano, előrevetítették a Huszár a tetőn várakozásait. A forgatás során a színésznő új helyszíneket fedezett fel Franciaországban, amelyeket korábban nem is ismert.
A rendezővel való kapcsolata külön figyelmet érdemel. A „Huszár a tetőn” forgatásán a regényadaptációhoz mindig magánál tartotta a könyvet, hogy visszatérhessen annak forrásához. „Ha regényadaptációról van szó, fontos, hogy megfelelően értelmezzük a szöveget” – tette hozzá Binoche, keresve a szavakat a Lét elviselhetetlen könnyűsége, az Üvöltő szelek vagy Az angol beteg forgatása során.
Profi lovasként is megmutatkozott a filmvásznon. „1994 elején Los Angelesben éltem az öt hónapos fiammal, közben ott tapasztaltuk meg a nagy földrengést. A Huszár a tetőn rendezése előtt sokat kellett lovagolnom, és ez traumatikus élményeket is hozott” – mondta a színésznő, majd megosztotta, hogyan befolyásolta a lovagláshoz szükséges felkészülést a földrengés élménye.
Mindezek előtt Juliette Binoche már nemzetközileg elismert színészként élt, akinek hírneve azt is hozta, hogy már nem kellett meghallgatásokra járnia. „Rappeneau megkeresett a filmre, ahhoz hasonlóan, mint korábban, a Cyrano esetében” – emelte ki, hozzátéve, hogy Franciaországban csak egyszer kellett megjelennie egy meghallgatáson, mielőtt megkapta az első szerepét a Randevú című filmben.
Az amerikai produkciókkal kapcsolatban, mint a Sidney Pollack által rendezett Sabrina, Binoche emlékezett rá, hogy a versenyhelyzet kölcsönös volt, hiszen nemcsak őt értékelték, hanem ő is szemügyre vette a rendezőket és a stúdiót.
Forrás: hvg.hu/360/20260107_Juliette-Binoche-a-HVG-nek-interju-Tarr-Bela-Mallasz-Gitta-Redford