“Néztem a földön fekvő holttesteket, és úgy éreztem, nem kapok levegőt” – interjú Dzsafar Panahi iráni rendezővel
Dzsafar Panahi, akit hazájában börtönbüntetésre ítéltek, legújabb filmjével, a „Csak egy baleset”-tel aranyérmet nyert Cannes-ban. A filmet a héten mutatják be Magyarországon. Az iráni rendezővel egy fájdalmas időszakot követően, a Golden Globe-díjátadó másnapján beszélgettünk az éppen zajló tüntetésekről és a népét elnyomó iráni rezsim kegyetlenségeiről.
A „Csak egy baleset” minden szempontból iráni alkotás, mégis Franciaországot képviseli az Oscar-versenyben. Iráni hatóságok sohasem engedtek olyan filmet, amely a rezsim kritikáit fogalmazza meg. Kérdés, hogy a hatalom eddig engedett-e valamilyen filmet bemutatni, ami kritikus a rendszerrel szemben?
Pahani elmondja, hogy az első filmje, A fehér léggömb kivételével, a többi rendezése mindig problémás volt a hatalom számára. „A fehér léggömb óta egyetlen filmemet sem mutatták be Iránban, ami jól illusztrálja a rezsim hozzáállását” – mondja.
Panahi kétszer is bebörtönzésre került, házi őrizetben volt, és szigorú büntetéseket kapott a filmes tevékenységei miatt. A rezsim nyíltan ellenségként tekint rá, ami nemcsak őt, hanem mindenkit érint, aki kihívás elé állítja a cenzúrát. „Számos filmes és színész is eltiltást szenvedett el” – hangsúlyozza.
“Dokumentumfilmesek évek óta börtönben ülnek. Gyakran előfordul, hogy a hatóságok a forgatási helyszínekre érkeznek, hogy megszakítsák a munkát” – teszi hozzá. A cenzúra és elnyomás minden társadalmi területen jelen van Iránban, érintve az írókat, újságírókat és bármely szakmát, aki ellentmond a hatalomnak.
A „Csak egy baleset” nem az első titkos filmje Panahinak. De mi a helyzet a titkos forgatásokkal Teherán utcáin? „A Taxi Teherán című filmem esetén már van némi tapasztalatom. A sivatagi vagy könyvesbolti jelenetek kevesebb kockázattal jártak, hiszen nem voltak szem előtt a kamerák” – magyarázza. “Az ilyen helyszíneket előre terveztük meg, szoros titokban” – mondja el a rendező, aki az autóban játszódó jeleneteknél a kameralencsét eltakarva, ügyesen navigálta a stábtagokat, míg a hatóságok megérkeztek helyszínre.
“Amikor a stáb egy része a bankautomatánál forgatott, a másik része éppen úton volt. A stábtag hívott, hogy rendőrök érkeztek” – utal vissza egy feszültséggel teli pillanatra Panahi. “Elsőre azt hittem, hogy az erkölcsrendészet, de civil ruhás rendőrök voltak. Azonnal visszafordultunk, és még mielőtt odaértünk volna, elrejtettük a következő helyszínt” – meséli.
A forgatás leállítását követően Panahi kényszerült, hogy egy hónapig ne folytassa a munkát új csapatával. „Végül, egyetlen nap alatt sikerült befejezni a hátralévő jeleneteket” – összegzi a rendező, aki a börtönben elszenvedett fájdalmakkal teli történettel foglalkozik filmjében.
A „Csak egy baleset” iráni átlagemberek életéről szól, akiket a rezsim börtönbe vetett. Ezek az emberek váratlanul olyanokkal találkoznak, akik korábban megkínozták őket a négy fal között. Panahi, aki tapasztalatain keresztül küzdött a börtön kegyetlen valóságával, tudna beszélni a saját kínzásairól is. „Megkínoztak?” – az interjú során felmerül a kérdés, ami szavak nélkül is drámaian megjeleníti a helyzet súlyosságát.
Forrás: hvg.hu/360/20260113_dzsafar-panahi-interju-film-csak-egy-baleset