Krasznahorkai irodalma: Zene és megváltás egy interjú tükrében
A januári Újdelhi Nemzetközi Könyvvásár kísérőrendezvényeként tartott Krasznahorkai-szeminárium nyitóelőadását Barnás Ferenc, az Indonéziában és Malajziában élő író tartotta. Ez a tény magáért beszél: Krasznahorkai László Nobel-díja óta a magyar irodalom iránti érdeklődés Ázsiában is ugrásszerűen megnőtt. Barnás Ferenc megosztotta velünk, hogy a Sátántangó maláj nyelven is várhatóan megjelenik, míg A kilencedik című regénye bengáli fordításban kerülhet olvasóinkhoz. A könyvvásáron több órán át dedikálta angolul megjelent munkáit, és a felolvasássorozaton négyszáz résztvevő óriási érdeklődéssel hallgatta. Az író, aki ebben az évben Mészöly Miklós-díjat is besöpört, a Szeretettel külföldről rovat számára adott interjújában részletezte tapasztalatait.
A zene és a régió hatása Krasznahorkai munkáira
Delhiben, a Krasznahorkai-szeminárium keretein belül Barnás Ferenc „A regény mint zene” cím alatt tartotta meg előadását, amelyben kifejtette, hogy Krasznahorkai László, a Sátántangó és az Ellenállás melankóliája szerzője, a Háború és Háború című műve után felismerte, hogy az irodalmi alkotások nem mindig képesek a világunktól feldobott ijesztő jelenségekről hatékonyan reflektálni. Barnás szerint Krasznahorkai pályája elején nem akarta tudomásul venni ezt a tényt, és ezért születtek meg olyan jelentős művek, melyek metafizikai és művészi szempontból is kiemelkedőek.
Bár az írói belső vívódásokkal csak a szerző van teljes mértékben tisztában, Barnás Ferenc úgy véli, hogy abban a fázisban, amikor Krasznahorkai legmélyebb felismeréseihez ért, egy új irány választása elé került. Ekkor alkotói szándékai egy zenei orientáció felé mozdultak el, amit napi szintű zenehallgatással is támasztott alá. Barnás felidézi Mahlert, aki megfogalmazta, hogy vezénylés közben a zenei világ mindent átrendez benne, és véleménye szerint ez az állapot az irodalomban is elérhető. Krasznahorkai esetében ez egy újfajta melankóliát töltött meg zenei hittel.
Krasznahorkai Nobel-díjának hatása Ázsiára
Vajon hogyan hatott Krasznahorkai László Nobel-díja a magyar irodalom recepciójára Ázsiában? Barnás Ferenc konkrét példákat hozott: egy maláj író, aki gyönyörű esszét írt Krasznahorkai műveiről, elhatározta, hogy megtanul magyarul, hogy lefordíthassa a Sátántangót maláj nyelvre. Ez a lelkesedés utalhat arra, hogy a magyar irodalom más művei iránt is felébred az érdeklődés. Barnás a Delhi Könyvvásár magyar standjára is utalva megjegyezte, hogy az érdeklődés nem volt olyan magas, mint mostanában, ami azt jelzi, hogy sokan először hallanak a magyar irodalomról.
Barnás Ferenc személyes tapasztalatai is meghatározóak: Kolkatában közel került egy kiadóhoz, amely szándékát fejezte ki A kilencedik bengáli nyelven történő kiadására. Sokat mond a helyzet komolyságáról, hogy az indiai piacon az angol mellett huszonhárom nyelven is megjelennek könyvek. A Nobel-díjat követően amerikai kiadójának promóciós stratégiája is a magyar irodalom iránti megnövekedett érdeklődésre épült, aminek köszönhetően A kilencedik újra a figyelem középpontjába került. Európában pedig a német rádió egy egész estés programot szentel a magyar irodalomnak, ezáltal kérdéses, milyen hatással van mindez Krasznahorkai László életművének megítélésére.
Találkozások és interakciók a magyar irodalommal
Barnás Ferenc az Újdelhi Könyvvásáron való részvételéről beszélve hangsúlyozta, hogy a rendezvények iránti érdeklődés óriási volt. Csak Indiában képzelhetjük el, hogy egy felolvasássorozaton több mint négyszázan megjelennek, és aktívan részt is vesznek a diskurzusban. A rendezvény résztvevőit a kíváncsiságuk, ismereteik és szabad gondolkodásuk lenyűgözték az írónak. Az órákig tartó dedikálás során is tapasztalta, hogy az emberek valósággal szomjazzák a magyar irodalom értékeit.