Jim Jarmusch: A profik pénzért csinálják, én szerelemből filmeszek
Legújabb filmje, a „Father Mother Sister Brother” aranyérmet nyert Velencében, ahol találkozhattunk az amerikai független filmesek egyik meghatározó alakjával. Jarmusch, akinek olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a „Florida, a paradicsom”, a „Törvénytől sújtva” és a „Hervadó virágok”, mindig is a saját hangját kereste a filmalkotásában.
A családi kapcsolatok bonyolultsága
Jarmusch új filmjének középpontjában felnőtt gyerekeik és szüleik között zajló, sokszor komikusan kínos párbeszédek állnak. A rendező saját szüleivel való viszonyáról is mesélt. Elmondta, hogy édesanyjával nagyon szoros kapcsolatban állt, míg édesapja, egy frusztrált, kritikus természetű férfi, akivel nem volt könnyű a kapcsolata. Jarmusch Akronban nőtt fel, ami nem éppen izgalmas helynek számított, így 17 évesen elhagyták az otthonát. Nem utálta az apját, de emlékezett egy alkalomra, amikor az kiütötte őt, amit Jarmusch nem éppen hízelgő eseményként élt meg.
Tudja a szülői múlt hatását
Kérésemre elmesélte, miért emelt kezet rá az apja. „Arra nem emlékszem, de sosem tudtam jót tenni a szemében” – árulta el Jarmusch, aki az édesanyjának köszönhetően próbált enyhíteni a feszültségeken, amennyi csak lehetett. Az apja másik oldaláról is mesélt: egy kemény fából készült Lee Marvin-típusú férfiként emlegette, aki arra tanította, hogy ha valaki megsérti a személyes terét, azt el kell hárítani.
A harc és az erőszak tanulsága
Felmerült a kérdés, hogy követte-e apja példáját, és balhékba keveredett-e valaha. Jarmusch elmondta, hogy régen eltörte egy fickó orrát, de azóta már másként gondolkodik. „Azt hiszem, az erőszak nem old meg semmit” – mondta, elismerve, hogy a küzdősportban való jártasságának tudatában, ma már inkább a meditációt és a tai chi-t választja.
A filmkészítés családi súlya
Sonája válását nem nézte jó szemmel az apja, aki úgy vélekedett, hogy a filmkészítés csak az életvesztegetés egyik formája. Jarmusch a Columbián tanult New Yorkban, miközben acélgyári munkásként próbálta fedezni az egyetemi költségeit. Édesapja, akiről Jarmusch azt mondta, hogy bizonyos pillanatokban megtette a lehető legtöbbet fia érdekében, végül viszont nem nézte jó szemmel, hogy Jarmusch filmes karrierre vágyik.
A filmjei és a család közötti dinamikát, Jarmusch úgy foglalja össze, hogy minden ellentét és féltékenység ellenére az apja tanított neki valamit a küzdésről és az elköteleződésről, amit végül a filmes pályájának tekintetében sikeresen kamatoztatott.