„Amikor anya meghalt, attól kezdve te elindultál a lejtőn” – Egy idős nagypapa lakhatási kálváriája Budapesten
Ponczók Attila dokumentumfilmje, a Papa, egy szívhez szóló történetet mesél el, amely a családias kötelékeken túl, a szélesebb társadalmi problémákra is rávilágít. A film középpontjában Attila nagyapja, Ponczók Zoltán áll, aki 79 évesen, a budapesti Józsefvárosban találja magát egy átmeneti szállón, miközben az idősotthonba költözés lehetőségét várja. Az ingatlanárak és az albérleti díjak drasztikus emelkedése nem csupán a fiatalokat érinti, hanem az időseket is egyre súlyosabb helyzetbe hozza.
A Papa című dokumentumfilm Attila négy évnyi független filmes munkájának gyümölcse, amely a 45. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes versenyprogramjában debütált. A rendező alkotótársa, Bordás Róbert 2025-ben elnyerte a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjat a film operatőri munkájáért.
A nagypapa derűje
Bár a film a szomorú valóságról, az idős emberek küzdelmeiről szól, a főszereplő, az idős Papa rendkívüli derűs személyisége még a legnehezebb körülmények között is kiemelkedik. Még egy szobában, négy emberrel, sem adja át magát az elkeseredésnek; sőt, gitárt ragad, és énekel, ezzel derült pillanatokat csempészve a mindennapjaiba. „Papa nemcsak a forgatás ritmusát vette fel, hanem gyakran ő irányította a dolgokat, ő mondta meg, mikor és mit érdemes felvenni” – emlékezett vissza a rendező.
Ponczók Attila célja, hogy a film ne csupán a család történetét mesélje el, hanem felhívja a figyelmet a lakhatás, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség problémáira, amelyek sajnos egyre több embert érintenek. A dokumentumfilm olyan valóságot tükröz, amely sokak számára ismerős és elgondolkodtató, remélve, hogy a tanulságok túlmutatnak a családon, és szélesebb körű diskurzusokat indítanak el a társadalomban.