Sok lihegés semmiért – Kritikán az Üvöltő szelek
Margot Robbie és Jacob Elordi egymásra hajoló karakterei különféle plakátokon láthatók, miközben viktoriánus szereplők a lápon, szolgák a pajtában indulatokat keresnek. A különböző, egymáshoz kapcsolódó lihegések annyira elnyelik a figyelmet, hogy a szelek üvöltését alig hallani. De hol van a film valódi szenvedélye? A 2026-os Üvöltő szelek megtekintése után az ember csak reméli, hogy rátalál a mélyebb érzelmekre, amelyeket a rendező ígért.
Ha sosem olvastuk Emily Brontë klasszikus, 1847-ben megjelent regényét, már a cím alapján is sejtjük, hogy a történet dühös időjárási viszonyok között zajlik. A Guardian által összeállított lista, amely a legrosszabb időjárású filmeket rangsorolja, megerősíti sejtésünket: mivel a főhősöknek a legkülönbözőbb klímával kell szembenézniük, az eső, a hó és a viharos szél mind hozzájárulnak a történet súlyához.
A korai kritikák, különösen a rajongóktól és médiumoktól érkező pozitív visszajelzések, azt sugallták, hogy Emerald Fennell, akinek már Oscar-ja van az Ígéretes fiatal nőért, merész és új megközelítéssel nyúlt a klasszikushoz. Azt azonban senki sem várta, hogy a rendezés során a szelek valóban üvölteni fognak. Az igazi kérdés inkább az, hogy mennyire legyen érzékelhető az atmoszféra: milyen szélfúvásokat és viktoriánus ködmennyiségeket alkalmaznak, hogyan lebbennek a függönyök, és milyen gyakran érheti víz a szereplők ruháit, hogy a film még érdemes legyen a figyelemre.
A kérdés ezúttal az, hogy vajon a feszültség és a szenvedély megjelenítésére tett kísérletek elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a közönség hiteles élményt kapjon. Mert a film, bármennyire is ambiciózus, gyakran úgy tűnik, megfeledkezik a valódi érzelmek mélységéről és a hősnők harcáról, amely a történet középpontjában áll.
Az Üvöltő szelek kritikája így nem csupán a látványra fókuszál, hanem arra is, hogy tud-e valami maradandót nyújtani a nézőknek, vagy csak egy újabb dráma, amelyben a természeti elemek viszik a primet, a történet és a karakterek helyett. Mindezek tükrében érdemes átgondolni, hogy a gyönyörű felszínen a valódi érzelmi töltet mennyire válik észlelhetővé.