Bipoláris? Autista? „Bordi”? „Nárci”? – Óvatosan az Öndiagnózissal
Manapság a pszichés problémákról szerzett tudásunk jelentősen fejlődött, ám ezzel párhuzamosan a címkézés is egyre szélesebb körben elterjedt. A közvélemény gyakran félreértelmezi a mentális zavarokat, holott egy-egy tulajdonság akár helytelenül is megbélyegezhető. Különösen elterjedt, hogy bipolárisnak tekintjük azokat, akik hangulatingadozásokkal küzdenek, autistának a visszahúzódó embereket, ADHD-snak pedig a figyelmüket szétszórókat. Az ilyen, laikus ismeretek alapján kialakított kategorizálás nem csupán felületes, de a helytelen diagnózisok stigmatizáló hatása is rendkívül aggasztó. Rubovszky György Zsolt klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta felhívja a figyelmet arra, hogy a médiában sok esetben félrevezető információk terjednek a mentális betegségekről.
Félreértett Narcizmus
Példa erre a narcizmus, amely a köznyelvben szitokszóvá vált, ám a szakmai megközelítés szerint ez a kifejezés rendkívül félrevezető. A narcisztikus magatartás nem csupán agresszióval vagy harsány viselkedéssel társulhat, hanem megjelenhet szorongó, befelé forduló módon is is. A hátterében a hasítás dinamikája áll: az érintett saját magát annyira leértékeli, hogy elkerüli a negatív érzések megélését, így egy grandiózus önkép felépítésére kényszerül.
A narcizmus két fő irányvonalának kitérve, az egyik típusú érintett szembesül a saját leértékeltségével, és ezt a környezetére vetíti, míg a másik típus inkább elkerüli a megszégyenülés lehetőségét, és csendes módon éli meg a narcisztikus karaktervonásokat. A köznyelvi definíciók sokszor nem veszik figyelembe ezt a komplexitást, ezért fontos, hogy a szóhasználatunk tudatosabb legyen.
Hangulatzavar és Személyiségzavar: Különbségek
Gyakran előfordul, hogy a hangulatzavar és a személyiségzavar kifejezéseket felváltva használjuk, ám ez is helytelen. A személyiségzavar a személyiségi struktúrák szintjén megjelenő problémákat takar, amelyek az önkép, identitás, érzelem- és indulatkezelés területén okoznak nehézségeket az érintettek számára. Ezek az érzések – harag, düh – sokszor csak az érzelmek intenzitása által különböznek a szokványos reakcióktól, hiszen a személyiségzavarok esetén ezek gyakrabban fordulnak elő, és sokkal inkább befolyásolják az érintettek mindennapi életét.
Rubovszky György Zsolt szavai alapján ez a jelenség arra világít rá, hogy a mentális zavarokkal kapcsolatos tudásunk bővítése, valamint a helyes diagnóziskultúra kialakítása elengedhetetlen a stigmatizáció megakadályozása érdekében. A tudatos címkézés és a pszichés problémák alaposabb megértése segíthet abban, hogy a társadalom egészségesebben közelítse meg az egyéni nehézségeket.