Kényelmes mozgástérrel gyógyítaná a Tisza a magyar jogrendszert
A választások előtti utolsó Közlönyben a Tisza-program legfontosabb jogi vállalásait részletezem, és megvizsgálom, hogy van-e esély a jogállamiság visszaállítására. A Tisza Párt célja a magyar jogállam helyreállítása és az igazságszolgáltatás új alapra helyezése, ám mindez a felszínen marad. A program politikai szempontból rugalmas döntéseket tartalmaz, viszont komoly bizonytalanságot is hordoz magában.
A Bibó István néven ismert reformtervek olvasása során számos kérdés merült fel: miként, milyen jogi eszközökkel, intézményi változtatásokkal tervezik végrehajtani a szóban forgó lépéseket, továbbá honnan származik a szükséges finanszírozás, és kik hajtják végre az elképzeléseket? A jogállamra és az igazságszolgáltatásra vonatkozó részekből kiolvasható, hogy a Tisza-program jelenlegi formájában inkább szándékokat és irányokat mutat, mintsem részletes, kivitelezhető tervet tartalmazna, pár üdítő kivételtől eltekintve.
Így neveld a parlamented
A Tisza Párt Bibó István Programjának középpontjában a parlamenti működés újjáélesztése áll. A dokumentum szerint a rendeleti kormányzást megszüntetnék, visszaadva az irányítást az Országgyűlésnek, heti ülésezési renddel és kiszámíthatóbb törvényalkotással. Ezzel együtt a beidézetteknek kötelező megjelenést írnának elő a parlamenti bizottságok előtt, hasonlóan az amerikai kongresszusi meghallgatásokhoz.
A rendeleti kormányzás elvetése kétségtelenül pozitív irány, de az Országgyűlés tekintélyének helyreállítása nem csupán ezen múlik, hanem azon is, hogy milyen típusú viták folynak és jogszabályok születnek a falak között. A program részletezése érthető, mivel a parlamenti kultúra megváltozása inkább egy hosszú távú és organikus folyamat eredményeként valósulhat meg.
Ennek ellenére több független intézmény, mint például a Gazdasági Versenyhivatal és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, szerepének megerősítése és parlamenti ellenőrzésük is megjelenik a tervek között. A program erősebb parlamenti kontrollt biztosít az ügyészség felett, emellett gyermekvédelmi és betegjogi ombudsmant is létrehoznának.
A különböző intézmények és személyek aktívabb részvétele valóban közelebb hozhatja a szakpolitikai kérdéseket a parlamenti vitákhoz, és csökkentheti a gyakran parttalan politikai vitákat, amelyek az Országgyűlés mindennapi működését jellemzik. A házszabály felülvizsgálata és a házelnöki döntésekkel szembeni jogorvoslatok biztosítása is fontos lépés, mivel Kövér László jogi döntései nem bizonyulhatnak időtállónak más kezekben sem.
Nagyon nagy a bizonytalanság, amikor a jogalkotás átalakításáról beszélünk: a program célul tűzi ki egy új alkotmány kidolgozását, kötelező társadalmi párbeszédet, és átláthatóbb jogalkotást ígér. A célok ugyan nem vitathatók, ám jelenlegi formájukban túlságosan tágak és számonkérhetetlenek. A tervezeti rendszer online elérhetősége és a társadalmi részvétel biztosítása már jelenlegi kormány számára is könnyen kijelenthető lenne, ám ezek valójában kiüresített lehetőségeket képviselnek.
A magyar Epstein-akták
A Tisza Párt szembetűnő célkitűzése a korábbi kormányzati döntések átláthatóbbá tétele. A tervek között szerepel a sok éven keresztül titkosított kormányhatározatok titkosításának feloldása, amennyiben az nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Az ígéretek között található, hogy a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalói nyilvánosságra kerülnek, valamint kivizsgálják a Pegasus kémprogram által kirobbantott lehallgatási botrányt, és közzéteszik a politikai motivációval végrehajtott titkos megfigyelések adatait.
Mindazonáltal ezen ígéretek mögött egy kulcsfogalom rejtőzik: a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálata. A probléma az, hogy a nemzetbiztonság hivatkozása a politikai gyakorlatban gyakran válik egérúttá, amely lehetővé teszi szinte bármilyen információ visszatartását. Amennyiben a program végrehajtása során ez lesz a hivatkozási alap, könnyen fekete sávokkal borított dokumentumokra lehet számítani, hasonlóan a magyar Epstein-aktákhoz.