Az Orbán-rendszer külpolitikájának alapelvei
A közelmúltban nyilvánosságra került Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közötti telefonbeszélgetés rávilágít arra, hogy az Orbán-kormány külpolitikájának egyik középpontjában a magyarellenes politikai erők támogatása és idegen érdekek kiszolgálása áll. A kommunikáció nyílt csatornán zajlott, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a Kreml figyelje az Európai Unió vezetésének alakulását.
Az említett beszélgetés során Szijjártó kifejezte, hogy a február 29-i szlovákiai választások kulcsfontosságúak Magyarország számára, és hangsúlyozta: fontos, hogy a szlovák koalíció folytatódhasson. Meglepetést okozó kijelentése volt, hogy a magyar külügyintézet a szlovák szociáldemokraták győzelmét támogatná, akik szerinte az egyetlen racionális választási lehetőség Szlovákiában, mivel ők állítólag külföldi befolyásoltság nélkül működnek. Ezzel szemben az összes többi politikai erő Soros György finanszírozása alatt áll.
Az állítólagos telefonbeszélgetés tematikája arra mutatott rá, hogy az Orbán-kormány diszkrét módon próbálja befolyásolni a szomszédos országok politikai helyzetét, különböző renitens politikai érdekeltségek támogatásával. A találkozót Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök-jelölt és Mihail Misusztyin orosz kormányfő között is Szijjártó kezdeményezte, ami újabb bizonyíték arra, hogy a magyar külügy a regionális politikai táj átalakítására törekszik.
Szijjártó ugyanakkor nem cáfolta a beszélgetés tényét, sőt, hangsúlyozta, hogy a magyar külügyminiszter könnyedén kapcsolódik külföldi kollégáihoz, beleértve az amerikai, orosz, kínai és török minisztereket is, ami egyedülálló helyzetet teremt az Európai Unióban.
Külpolitikai irányok és következmények
Érdemes figyelembe venni, hogy míg egy konzervatív jobboldali párt a szlovák szociáldemokraták győzelme mögött áll, ez a 2020-as választási kontextusban új dimenziókat nyithat meg a magyar külpolitikában. A Szijjártó és Lavrov közötti beszélgetés egyértelműen azt jelzi, hogy az Orbán-kormány nem riad vissza attól, hogy a külpolitikáját egyedülálló és sokszor ellentmondásos módon alakítsa, a nemzeti érdekkel ellentétes politikai prioritások mellett.
Ez a helyzet továbbra is komoly kérdéseket vet fel a külpolitikai mozgások, valamint a belpolitikai összefonódások között, amelyek a nemzetközi kapcsolatok Volga és Dunai térségét is érinthetik. Mindez figyelembe vehető a jövőbeli döntések és az Európai Unió soron következő politikai stratégiáinak tervezése során.