Trump teljes elszabadulása és Irán új elrettentő ereje
Az Egyesült Államok számára megdöbbentő következményekkel járhat, ha Donald Trump, aki egyre inkább arrogánssá válik, parancsot adna egy szárazföldi támadásra Irán ellen. Az iráni vezetés nem csupán tűri a helyzetet, hanem átfogó megállapodásra törekszik, amely magában foglalhatja a Hormuzi-szoros megnyitását is, ami viszont nem tűnik valószínűnek, ha Trump háborút indít.
A legutóbbi események drámai fordulópontot jelentettek: a tengerészeti akció, amely keretében a két nappal korábban Irán felett lelőtt amerikai vadászgép legénységének egy tagját sikerült kimenekíteni. A műveletben legalább száz különleges kiképzésű katona vett részt, akik hosszú órákon át ellenséges területen rekedtek, mivel a légierőt szállító gépeik sárba ragadtak, ami szakszerű tervezés és kivitelezés szükségességét demonstrálta.
Donald Trump győzelmet hirdetett, de a helyzet bonyolultsága miatt továbbra is kérdéses, hogy ez a drámai epizód hogyan befolyásolja a háborút, amely már a hatodik hetébe lépett. Az elnök folyamatosan fenyegetőzik, szavai között polgári infrastruktúrák elleni támadásokra tett utalásokat, amelyek háborús bűnnek számíthatnak. Trump április 7-én kritikával illette ellenfeleit is, míg a katonai akciók a stílusából is világosan megmutatták az eddigi konfliktusok mélységét.
A katonai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a légi hadműveletek fenntartása aligha hoz tartós megoldást, mivel Irán továbbra is ellenőrzése alatt tartja a tengeri kijáratokat, ami hatalmas károkat okoz a térség arab országaiban is. A folyamatos katonai akciók rizikós következményekkel járhatnak, különösen ha Irán továbbra is élve foglyul ejti az amerikai katonákat, ezzel még nagyobb nyomást gyakorolva Trumpra.
A szakértői vélemények körvonalazzák a potenciális partraszállási lehetőségeket, amelyek között a Foreign Policy amerikai folyóirat említette az öt legveszélyesebb stratégiát, mindegyik komoly kockázatokat rejt. Az Ábádán–Horramsahr vonal megtámadása, amely közvetlen utat biztosítana a stratégiai fontosságú olajtermelő régiókhoz, katonai szempontból a leghatékonyabb, ám ez egyúttal a legnagyobb veszélyt is jelenti, mivel Irán barátainak ellentámadását provokálhatja.
Másrészről, Trump korábban felvetette a Kharg-sziget elfoglalásának lehetőségét is, amely az iráni olajexport 90%-ának központja. Ez a lépés tárgyalási alapot jelenthetne a Hormuzi-szoros megnyitása érdekében, de Irán valószínűleg nem fogadhatná el ezt a megoldást úgy, mint a csereeszközt, sőt, megfogadva a szükséges megtorlást, tovább fokozná a feszültséget az olajpiacokon.
A Hormuzi-szoros körüli stratégiai szigetek, mint az Abu Musza, valamint a Kisebb és Nagyobb Tunb ellenőrzése szintén egy lehetőség, ha nem is kockázatmentes. Az ilyen lépések gazdasági és geopolitikai szempontból korlátozottak lehetnek, míg a Hormuzi-szoros, különösen a Kesm-sziget és Bandar Abbász kikötőjének megszerzése komoly hadműveleteket igényelne, amelyre Irán valószínűleg erős ellenállással válaszolna.
A legfélelmetesebb opció a Csábahár–Konark folyosó inváziója lenne, ám ez a stratégiai fontosságú gazdasági és katonai területektől távol esik. Washington az iráni inváziót eddig szélsőséges eszkalációs lépésként kezelte, mindazonáltal a Trump-kormányzat a háború eltörlésével szemben is belesétálhat a konfliktus örvényébe.
Pakisztán legutoljára egy béketervvel állt elő az USA-nak és Iráni vezetésnek. A terv azonnali tűzszünetet és ennek keretében a rendszeres párbeszéd az iráni kormányzat és az amerikai vezetés között. Irán egyébként elutasította a tűzszünet melletti kezdeményezést, és inkább azzal érvelt, hogy biztonságos átjárást sürget a Hormuzi-szoroson, valamint a térség konfliktusainak rendezését.
Az amerikai intelligencia egyre világosabb képet fest az iráni elképzelésekről. Az iráni rezsim nem kíván lemondani a tengeri kijárat hatalmáról, és sokkal inkább a globális gazdaságra gyakorolt hatásra összpontosít, mint egyszerű katonai eszközökkel való fenyegetőzésre. Ezt a “tömeges diszrupció” koncepciója tükrözi, amely a szoros blokádjára építi a jövőbeni hatalomgyakorlást.
Mohamed Dzsavad Zarif, a volt iráni külügyminiszter javaslata alapján Irán hajlandó a nukleáris programjának korlátozására, cserébe az amerikai szankciók feloldásáért és a helyi helyreállításért. Békés megoldás azonban csak abban az esetben tűnik reálisnak, ha az USA is rugalmasabb lenne a tárgyalások során, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mögötte, a keményvonalas irányzatok egyre inkább keresztbe tehetnek egy stabil jövőnknek.