A FIDESZ TOVÁBBRA IS A TÚLÉLŐK DÖNTŐJE A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA
Az elmúlt évtizedek politikai tájképe hűen tükrözi a rendszerváltás utáni utat, amelyen a Fidesz mint a legmeghatározóbb párt áll a középpontban. A Fidesz volt az egyetlen olyan politikai erő, amely a 1990 óta eltelt időszakban állandó jelenlétével és a változó politikai viszonyok mellett is meg tudta őrizni befolyását. E párt mellett csupán a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) említhető még, ám ő sem volt önálló szereplő a politikai színtér hosszan tartó harcai során, hisz a Fidesz keretein belül funkcionál, demonstrálva annak keresztyén demokráciáját.
A rendszerváltás kezdetén az MDF és az SZDSZ dominálta a politikai diskurzust, hiszen 1990-ben élvonalbeli szereplőkké váltak, a demokratikus ellenzék hídként feszítette át a korábbi pártállam kereteit. Az MDF a nemzeti kérdésekre és a határon túli magyarok helyzetére összpontosítva alakult, míg az SZDSZ a liberális demokratikus értékek mentén próbálta megteremteni a jövőt. Az évek múlásával a szavazóbázisuk folyamatosan zsugorodott, míg a 2010-es választásokra már egyikük sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt, eltűnt a politikai színtérről, mintegy történelmi elfeledésbe merülve.
A rendszerváltás utáni táj hagyományaiból és a kádári korszak örökségéből merítve, a politikai változásokat nemcsak naratív figyelmekkel, hanem a valóságos társadalmi igényekkel is párhuzamba lehet állítani. Az MDF és az SZDSZ sikerét részben a Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben formálódó demokratikus ellenállás generálta, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a társadalom egy olyan új politikai erőt támogasson, ami a függetlenség és a szabad véleménynyilvánítás jegyében próbálta meg alakítani az ország jövőjét.
Az MDF alapítóit megérintették a nemzeti problémák, így képviseljék a határon túli magyar közösségek sorsát, míg az SZDSZ a már meglévő értelmiségi elemek utódaként lépett színre, melyek a korábbi elnyomás ellenére is fenntartották szellemi tevékenységüket. Az ő hagyományaik a rendszerváltáskor váltak különösen fontossá, de az azóta következő években a valós társadalmi kényszerek és a politikai smear kampányok megpecsételték sorsukat.
Az elkövetkező választások kulcsfontosságúak lesznek a politikai táj újrafogalmazásában, hiszen a Fidesznek nem csupán a saját politikai múltjával, hanem a Tiszával is szembe kell néznie, amely az elmúlt két évben jelentősen megerősödött, és rendszerszintű kritikával illeti a kormánypártot. A jövő választási ciklusok kimenetele nemcsak a régi, hanem az új politikai erők számára is új kihívásokat jelenthet, miközben a történelmi kontextus mindig is meghatározó marad a párt és a választók közötti viszonyban.