A Zóna Nem Csak Díszlet: Páratlan Csernobili Gyűjtemény Budapesten
Negyven év telt el az 1986. április 26-án történt csernobili atomerőmű-baleset óta, amely a világ egyik legrosszabb nukleáris katasztrófájának számít. Az esemény következményei mind a mai napig érezhetők, a tragédia áldozatainak számát pedig sokféleképpen becslik, a számok több ezertől akár százezrekig terjednek. Az eltelt négy évtized elegendő idő ahhoz, hogy egy olyan esemény, mint Csernobil, emlékezetté, történelemmé és végül mítosszá alakuljon.
A legtöbb emberben megmaradt képzettársítások között Csernobil sokszor posztapokaliptikus sci-fi világa kerül előtérbe, miközben az ott élő családok emléke egyre inkább feledésbe merül. A helyszínen maradt emlékek – családi fényképek, levelek és képeslapok – a megsemmisülés határára érkeztek. Makszim Dongyuk, ukrán fotográfus, „vizuális régész” célja, hogy megakadályozza ezt a kollektív emlékezetvesztést.
Folyamatos Kutatás a Zónában
Dongyuk 2016 óta folyamatosan kutatja a csernobili zárt zónát, amely a radioaktív szennyezés miatt zárta le a területet a kitelepített lakosság elől. A fotós fáradhatatlanul gyűjtögeti az ott fellelt relikviákat: több mint húszezer darabot, köztük fotókat, leveleket, negatívokat és térképeket mentett ki a zónából.
Gyűjteményének neve Chornobyl Archive (Csernobil Archívuma). Ennek egyes részei az A felejtés zónájában – Csernobil archívuma címmel láthatók a Magyar Fotográfusok Házában – Mai Manó Házban, ahol a kiállítás május 17-ig látogatható. A gyűjtemény futószalagon tartogat még sok felfedeznivalót, hiszen Dongyuk Instagram-oldalán is bemutatta az anyag egy szélesebb válogatását.
A Majdan Fotósa
Makszim Dongyuk nevét világszerte megismertette a kijevi Majdan téren zajló események dokumentálása. 2013–2014 között végigfényképezte az ukrán forradalom és a kelet-ukrajnai háború viharos időszakát, amely nem csupán szakmai, hanem érzelmi szinten is mély nyomot hagyott rajta. Azonban az akkor tapasztalt rettenet után Dongyuk belátta, hogy más irányba kell terelnie figyelmét.
„Csak ürességre és csendre vágytam, ezért úgy döntöttem, olyan projektre összpontosítok, amely során emberek nélkül dolgozom. 2016 elején elindultam a csernobili zárt zónába, hogy kutathassam az elhagyott terület látványos részleteit” – mondta a British Journal of Photography-nak.