Az Átműtött Óvodás Mítosza – Miért Nem Tud Lejönni a Fidesz a Genderéről?
A háborús propaganda elcsendesedésével úgy tűnik, a Fidesz számára a „gender” továbbra is az utolsó megmaradt politikai rémálom. A miniszterjelöltek parlamenti meghallgatásain is többször felmerültek az elmúlt évek gyermekvédelminek titulált, ám jól ismert közhelyei. Csizmadia Zoltán, katolikus teológus és az Egyházfórum Alapítvány elnökének írásából kiderül, hogy a Fidesz politikai szótárában a „gender” mint a valaha volt legnagyobb riogatási eszköz maradt fenn.
Az oktatási miniszterjelölt meghallgatásán Radics Béla fideszes képviselő az iskolai „LMBTQ-propagandáról” kérdezett, amire Lannert Judit visszakérdezett: „Látott már átműtött óvodást? Én még nem.” E mondat különös figyelmet kapott, mivel egyetlen, frappánsan megfogalmazott félmondatban tükrözte a magyar közélet egyik legbizarrabb politikai konstrukcióját.
Az „átműtött óvodás” képe már szinte politikai folklórrá vált. Egyszerre abszurd, vizuálisan sokkoló és érzelmileg rendkívül hatékony, hiszen képes egyetlen képbe sűríteni mindazt a kulturális szorongást, amit a Fidesz évek óta tematizál. A kommunikáció valódi ereje nem az egyes állítások megerősítésében rejlik, hanem abban a képességben, hogy különféle jelenségeket egy morális csomaggá köt össze. Így a pedofília, pornográfia, szexuális nevelés, homoszexualitás, transzneműség, genderelmélet és drag show-k egyetlen fenyegetésként kerülnek bemutatásra.
Valójában azonban ezek a jelenségek eltérő természetű jogi, pszichológiai, pedagógiai és társadalomtudományi kérdéseket takarnak. A pedofília bűncselekmény, a pornográfia médiatartalom, a szexuális nevelés pedagógiai téma, míg a homoszexualitás szexuális orientációként, a genderelmélet pedig egy társadalomtudományi nézőpontként azonosítható. A fideszes propaganda célja, hogy ezeket egyetlen érzelmi térbe vonja, hiszen a morális pánik politikailag hatékonyabb, mint a problémák árnyalt, szakmai kezelése.
Ennek a kommunikációnak a legerősebb eleme nem az információk átadása, hanem az érzelmi rövidzárlat létrehozása. Nem a fogalmak tisztázása a cél, hanem egy egységes, általános veszélyérzet megerősítése, amely különböző félelmekből épül fel. A gyerekekkel kapcsolatos félelem az egyik legerősebb politikai trigger, különösen egy olyan környezetben, ahol a közösségi média a legszélsőségesebb példákat emeli ki. Egyetlen sokkoló nyugat-európai eset hatása ezerszeresen meghaladja bármilyen statisztika vagy árnyalt szakmai vita meggyőző erejét.
Az igazság az, hogy bár léteznek valós nyugati túlzások és rosszul megfogalmazott oktatási anyagok, a Fidesz nem differenciálta ezeket a jelenségeket, hanem egy kulturális fenyegetéssé sűrítette őket. A kommunikáció terén képviselt megközelítés célja tehát, hogy az emberekben mély feszültséget és félelmet generáljon, amely a politikai diskurzusban erősen mobilizálható.