Krusovszky Dénes: A politikai hetek tükrében
Április elején írtam utoljára heti beszámolót, s az azóta eltelt időszak mindent megváltoztatott, nem is csoda, hogy nehéz felidézni a korábbi érzéseimet. Bizakodás keveredik a félelemmel: vajon túlgondoltuk a dolgot? Mi történik, ha a várt változások nem következnek be, hogyan fognak reagálni az emberek az utcákon? Elképzeltük, hogy az új helyzet milyen feszültségeket hozhat magával, de hogy ez az egész végül hova vezet, azt nehezen jósolhatom meg. A lényeg, hogy a közelmúlt riadalma után úgy érzem, sikerült elkerülnünk a nagyobb bajokat.
Elérkezett egy pillanat, amikor otthon maradni vágytam, de aztán ez az érzés is elmúlt. Nem mintha csalódott lennék az új helyzetben – inkább úgy érzem, a „páholy-effektus” átmenetileg megnyugtatott. Olyan ez, mint amikor odabentről figyelünk egy vihart; gyönyörű látvány, de jó, hogy nem vagyunk az utcán. Az utca fogalma azonban átalakulóban van. A virtuális terek is az utca részévé váltak, így valahol mégis kint vagyunk, a bőrömön érzem az eső áztatta inget.
Nemrég részt vettem egy iskolai nyílt napon. Szombaton tartották, hogy a dolgozók is részt vehessenek. Szeretem ezeknek az eseményeknek a szellemiségét, ám még most is az benne a furcsa, hogy bizonyos dolgokat nem igazán értek. A gyerekek tankákat írtak, a tanárnő mutatta a szótagszámokat, én pedig kicsit kívül maradtam, mint aki csak félig van jelen. A tanórák témái kifejezetten érdekesek voltak, de a korral járó szakadék a nyelv és az értelem között még mindig érezhető.
Az események közepette elmerengtem: vajon miért is hagytam el a megszokott kereteket? Hogy leszek képes ezek után újra belemerülni a napi rutinba? Ekkor figyeltem fel a számra: egybillió-háromszáztizenegymilliárd forint – egy céget értékesítő szerződés összege. Miért épp ebben a kontextusban merülnek fel a politikai érdeklődések, és hogyan hat mindez az én „párhuzamos valóságomra”? Hiro-szan, japán barátom, akivel a nyílt nap után a parkban grillpartit terveztünk, éppen a fésűkagylók elkészítésének fortélyait magyarázza nekem. Mindez mellé viszont felmerült a kérdés: hova tűnt Orbán Viktor, és mit jelentett mindez a politikai tájra nézve?
A nap végén összegyűltünk a tűzköré, a hal szépen sistergett a parázson, minden a helyén volt, s valahol mélyen belül azt éreztem, hogy mindez talán csak egy kezdet. A közigazgatás változásával együtt az emberek is újraértelmezik a valóságukat. Az új kormányzati struktúra, a kiemelt projektekről szóló megállapodások, és az online világ folyamatos változása új kihívások elé állítják a társadalmat. A jövő kérdése jelenleg számunkra is megválaszolásra vár.