Kövesdi Veronika: Kik is vagyunk Orbánozás nélkül?
Az elmúlt évek politikai diskurzusai gyakran összefonódtak a kormány személyesítéseivel, holott elérkezett az idő, hogy felismerjük: a haza nem csupán a kormányt jelenti, hanem mindannyiunkat. Kérdés, tudunk-e úgy beszélni országunkról, hogy elhagyjuk a politikai nevek említését minden mondat végén? Az igazi rend kulcsa nem abban rejlik, hogy elfogadjuk a politikai oldalunkat, hanem abban, hogy valóban megismerjük egymást, és önmagunkkal is szembenézünk.
A múlt tizenhat évének bűnlajstroma végre nem a mi vállunkon nyugszik, hiszen mások vállalták a feladatot, hogy számot adjanak róla. E kollektív traumák immár nem zárják el a jövő lehetőségeit, lehetőségünk van más terveket készíteni, mint pusztán menekülési útvonalakat keresni.
Most először arra is gondolhatunk, hogy miről is szeretnénk ábrándozni. A seb, amely a társadalomban feszül, talán már begyógyulhatna, ha nem piszkálnánk folyton a nyelvünkkel. A fájdalomcsillapítókra immár nem lenne szükség, ha valóban elkezdenénk szembenézni a valósággal. A politikai élet résztvevője, miután minden jelentős tényt és elszámoltatást feldolgozott, fáradtan tér haza.
A képzeletünkből származó kép egyre inkább valósággá válik: a keselyűk, akik eddig félelemben tartották az Országház felett a polgárokat, galambokká változtak, ami mintha új reményt hozna. A világosság hirtelen elérkezett, és az Országgyűlés terme – a múlt bűneitől mentesen – a szeretet szentélyévé vált. Ezt az igazi igazság újraértelmezését követően, a gyógyulás és az új lehetőségek kora következik. Beszélgetések indulnak, és kérdések merülnek fel, mint például, hogy vajon büszke-e a kormány a parlamenti képviselet átalakulására, ahol már kevesebb férfi ül.
De mindez álom marad? A fölébredés átmeneti szenvedése, mint Csáth Géza ópiumfüggő megfigyelése, világossá teszi, hogy a valóságban mindennek ára van. A kérdés tehát nem csupán az, hogy tudunk-e elszakadni a múlt fájdalmától, hanem hogy mennyire vagyunk képesek együtt élni a valósággal és egymással. Mert ez a megértés és a közös jövő építése a legfontosabb feladatunk.