Révész Sándor: A Népszava a nép szava, és nem szűnhet meg
A Népszava nyomtatott kiadásának sorsa a NER bukásával egybeesik, hiszen a lap hosszú ideig ellenállt a rezsim kiépülésének. Felmerül a kérdés: túlélheti-e a sajtó az olyan rendszert, amelynek szándéka a sajtószabadság lábbal tiprása?
Amikor a Népszabadság eltüntetésére került sor, a független sajtó és közvélemény, akik most a végveszélyben lévő Népszavát támadják, vajon hol voltak? Miért nem gyalázták akkor a kiesett népszabadságosokat, amikor a lapot már korábban elnémították? Az mostani kritikusok álszent módon, a demokrácia oldalán állva próbálják lejáratni azt a lapot, amely sokáig a sajtószabadság megtestesítője volt.
Heinrich Pecina, a lap egykori tulajdonosa, már akkor is megosztotta a véleményeket, amikor a Népszabadságnál is felbukkant. Orbán Viktor által kiszemelt figura, akiről a közvélemény köztudomásúan tudta, hogy nem mentes a köztörvényes bűnözéstől. A Népszabadság számára is elérhetővé tette a NER által irányított hirdetéseket, így a kormány és a Fidesz oligarcháitól érkező reklámok megjelenése elkerülhetetlen volt.
Olvasói részéről sokan felháborodtak ezek miatt, sőt, megesett, hogy az olvasói rovat szerkesztőjeként nekem kellett csitítani a türelmetlen hangokat, akik lemondásra szólították fel a lapot. Csak hangsúlyozni tudtuk, hogy a hirdetések, amelyek megjelennek, nem képviselik a szerkesztőség tartalmát, hanem egy külön entitásként kezelendők.
Amikor végül a lapot eltüntették, mégis, úgy tűnik, senki nem érezte szükségét, hogy belénk rúgjon. Beszédtéma volt, hogy a demokrácia oldalán állókkal egyesültünk, míg azok, akik leleplezett igazságokat gyűlölték, folytatták a berögzült támadásaikat. Ezek az emberek vakon követték a lap kivégzőinek elképzeléseit, gyűlöletüket a mi igazságunk ellen irányítva.