Latinovits Zoltán emlékezete: 50 évvel halála után
1976. június 4-e örökre beíródott a magyar színház történetébe, hiszen ekkor történt, hogy Balatonszemesnél egy vonat elgázolta Latinovits Zoltánt, a magyar színészet igazi ikonját. Az ő élete és halála mindmáig vitákat ébresztett, megosztva azokat, akik a közvetlen közelében álltak, legyenek ők személyes ismerősök, közönség vagy kollégák. Azóta is fennmaradt a kérdés: öngyilkos lett, vagy egy szörnyű baleset hozta el végzetét?
A vendéglős Gundel családból származott, melynek gyökerei Bajorországig és Itáliáig nyúlnak vissza, míg apai ágon a földbirtokos bárók sorát örökölte. A család múltja színes, hiszen Dalmáciából menekültek a török elől Magyarországra, erős hagyományokkal és kultúrával gazdagítva az utódokat.
Nagyapja, Gundel Károly éttermében született, amely a gyermekkorának színes, misztikus világát bontogatta. Itt nevelkedett, egy olyan környezetben, ahol a gasztronómia és a művészetek találkoztak. Édesanyja, Gundel Katalin, három fiúgyermekét művészekké nevelte: egyik féltestvére, Bujtor István színész lett, míg a másik, Frenreisz Károly zenészként vált ismertté. Apja, aki fiatalkorában cselekvő karakter volt, végül egyedülálló szülőként hagyta el családját, a zongora iránti tehetsége ellenére is, ami mivel a birtokait elvesztette, végül a kazánfűtői szakmában kötött ki.
Latinovits, akit Piki néven ismertek, már fiatal korában kitűnt szuggesztív előadókészségével és kiváló memóriájával. Az iskolát a VII. kerületi Tanítóképző Intézet Damjanich utcai gyakorló iskolájában kezdte, majd a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba került, ahonnan 1949-ben érettségizett. Gimnáziumi évek alatt már színpadra lépett, ahol a Dózsa György című darabban debütált. Bajor Gizi felkereste őt, és javasolta, hogy a színészi pályára lépjen.
Rövid, ám gazdag pályafutása során Latinovits nemcsak kiemelkedő színészi képességeit mutatta be, hanem meghatározó szerepet játszott a színházi életben is. A MÁVAG-nál hídépítő munkásként dolgozott, ahol színjátszókört alapított. 1951-ben felvették az egyetemre, ahol építészmérnöki diplomát szerzett, ám a színészet iránti vonzalma sosem hagyta el. Színpadi karrierje Debrecenben kezdődött, majd Miskolcra került, ahol gyorsan a színház vezető színészévé vált.
A filmszínészettel kapcsolatos pályája az 1959-es „Gyalog a mennyországba” című filmdrámával indult, ahol Törőcsik Mari oldalán játszott. Azonban a személyes levelei szerint a siker időszakában is mély lelki válságot élt át, melyről többször is beszámolt barátainak. 1959 őszén írt egyik levelében kifejezte, mennyire elveszettnek érzi magát, és bármikor Pestre költözne, ha megfelelő állást találna. A színpadon átélt szorongásai miatt 1960 áprilisában kórházba került, ami a depresszió eredményeként történt.
Latinovits Zoltán emléke a magyar színészetben örökre megmarad, hiszen nemcsak zsenialitása és előadóképessége, hanem a személyes harcai is tanulságosak és megindítóak. Százszorosan a színművészet szolgálatában, örökhétfőségével és tragédiájával ma is számos generáció inspirációja.