Az Orbán-rendszer öröksége: a Tisza-párti vezetés kihívásai
A magyar politikai táj képét alapjaiban rengetheti meg az új kormány, amely az Orbán-rendszer lebontására tette fel a tétet. A kérdés azonban az, hogy vajon valóban lehetséges-e jogállami keretek között megszabadítani a demokrácia ellenségeit a hatalmuktól. Ulrich Ladurner, a külpolitikai szerkesztő, budapesti látogatásából ezt a megállapítást szűrte le, felvázolva a küszöbön álló kihívásokat.
A médiában tapasztalt felfordulás azt mutatja, hogy a független újságírók végre levegőhöz jutnak, miután évekig gyakorlatilag illegális körülmények között dolgoztak. Az előző kormányzás egyik alapvető pillére, a jobboldali populizmus kadereket képző Mathias Corvinus Collegium (MCC) is megszorult, mivel az új hatalom célja a közélet tisztítása és az illiberalizmus elszigetelése.
Az április 12-ét követően elkezdődött új időszak kihívásai terhelik a Tisza-párti vezetést, amelynek feladatául tűzték ki a korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor mérgező örökségének felszámolását. A kormány célja, hogy visszaállítsa a jogállamot, a hatalmi ágak szétválasztását, és megszilárdítsa a sajtószabadságot, emellett ígéri, hogy jelentős összegek fognak visszafolyni az államkasszába. Az MCC például radikálisan zsugorodhat, jelentősen csökkentve befolyását.
Az MCC médiaiskolájának vezetője, Boris Kálnoky, a neves világot járó újságíró, úgy tűnik, nem bánja meg döntését, hogy a rendszeren belül maradt. A kérdés, hogy a tiszta politikai akarat mellett valóban elérhető-e a korrupt rendszer lebontása, és hogy a társadalom mennyire támogatja ezt a folyamatot. A Tisza-párti kormány múltbeli örökségek dekonstrukciójaként próbálja meg hozni a jogállam helyreállítását, és megmutatni, hogy a demokrácia nem csupán egy választáson dől el, hanem a közélet folyamatos felügyeletét és átláthatóságát is megköveteli.