MI FÁN TEREM A PROTOKOLLMŰVÉSZET? – AZ AI KORÁNAK ÚJ KIHÍVÁSAI A VELENCEI BIENNÁLÉN
A Velencei Biennále idei eseményének kiemelkedő kísérőkiállítása, amely a „Strange Rules” címet viseli, új nyelvet keres a mesterséges intelligencia korszakának leírására. A kiállítás középpontjában a „protocol art” fogalma áll, amely a kortárs kultúra és a nyilvánosság működésének algoritmusok, adatkészletek és platformszabályok általi szervezését vizsgálja.
A Palazzo Diedo falai között megvalósult projekt, amely Mat Dryhurst és Holly Herndon művészek, valamint Hans Ulrich Obrist és Adriana Rispoli kurátorok közreműködésével készült, a digitális infrastruktúrák és a hálózatba kapcsolt kultúra metszéspontján áll. A földszinten Dryhurst és Herndon új közös munkája látható, amely a berlini sub építészirodával együttműködésben készült, emellett előadásoknak és performanszoknak is helyet ad.
Az első emeleten helyspecifikus installációk és válogatott videómunkák merítenek a protokollművészet témáiból, teremtve ezzel közvetlen párbeszédet a földszinten zajló eseményekkel. A második emeleten olyan videóművek kaptak helyet, amelyek a kortárs társadalom rétegeit és a technológia hatását vizsgálják, feltárva a láthatatlan protokollokat, amelyek ezeket működtetik.
Holly Herndon és Mat Dryhurst nem először merülnek el a mesterséges intelligencia rejtelmeiben. Herndon korábbi Holly+ projektje, ami a 2022-es Ars Electronica Planet B program keretében zajlott, például nem csupán egy deepfake-kísérlet volt, hanem egy új típusú digitális identitás-protokoll, amely közösségi licenc alatt tette elérhetővé Herndon digitális hangját.
A Strange Rules esetében Dryhurst és Herndon igyekeznek elkerülni a technológia csillogására és az AI-vel való első találkozások élményére való fókuszálást. Ahelyett, hogy a mesterséges intelligenciát puszta eszközként tekintenék, a protokollművészet a kulturális struktúrák részeként kezeli azt, valamint a protokollokat láthatatlan architektúrákként írja le, amelyek meghatározzák az információ áramlását és a művészet láthatóságát.
E kiállítás központi kérdése: ki határozza meg azokat a rendszereket, amelyek magát a kultúrát befolyásolják? A médium már nem csupán kép, hang, szöveg vagy videó, hanem a protokoll is, amely a művészeti jelentés létrejöttét formálja. A Strange Rules a hatvanas évek konceptuális és fluxusirányzatából származó ‘protocol art’ kifejezés keretein belül az algoritmusok mögötti szabályrendszerekre összpontosít.
A kultúra korábbi médiatechnológiái tárolták és közvetítették a művészetet, míg a mesterséges intelligencia rendszerei ezt a logikát folyamattá formálják. A Strange Rules egyik alapfelvetése, hogy az AI a kultúra archiválási kényszerének technológiai kiteljesedése: a kulturális archívumok olyan méretűvé váltak, hogy feldolgozásukra már csak gépi rendszerek képesek.
A kiállítás felfogása szerint a kortárs kultúra nyomását már nem pusztán az egyes műtárgyak, hanem sokkal inkább az őket szabályozó rendszerek alakítják. Az algoritmusok, a keresőmotorok és a streamingplatformok döntik el, hogy milyen információk és művészeti tartalmak válnak láthatóvá, míg a rejtett mechanizmusok alapvetően befolyásolják az emberi tapasztalatokat.
Herndon és Dryhurst évek óta foglalkoznak saját mesterséges intelligencia-rendszerek fejlesztésével, kérdéseik középpontjában a közösségi tulajdonú adatkészletek és a kollektív licencelés áll. A Strange Rules kiállításon a látogatók betekintést nyerhetnek a mesterséges intelligencia alkotási folyamatának folyamataiba, valamint a művészet és technológia egyre szorosabb összefonódásába.
A kiállításban részt vevő alkotók között található Ken Stanley mesterséges intelligencia-kutató és Michael Levin biológus is, akik a kutatásaikkal új perspektívákat nyújtanak a kogníció és identitás kérdéseiben. A Strange Rules célja tehát nem csupán a művészet, hanem a protokollokba ágyazott hatalom természetének feltárása is. A kérdés, hogy ki irányítja a kulturális infrastruktúrát, ma már kulcsfontosságú a művészet vakító világában.