Empirikus elemzés a török puccs tizedik évfordulóján
2016 nyara, a turistaszezon felfutása éppen zajlott, amikor Törökországban drámai események kezdődtek. Július 15-én este, a nyugalom és a jólét látszata mögött, a légi közlekedést váratlanul leállították. Ekkor a szállodák tele voltak, és Törökország világszerte népszerű úti célnak számított, részben a 2015-ös menekültválság miatt megjelenő belpolitikai feszültségek ellenére is. Az alacsony árak és a folyamatosan fejlődő szolgáltatások vonzóvá tették az országot a látogatók számára, akik kezdetben nem tapasztalták a konfliktusok peremén zajló eseményeket. Ám néhány óra leforgása alatt a helyzet gyökeresen megváltozott.
A török hatóságok szerint a puccsot egy 8500 főből álló katonai csoport hajtotta végre, amely a kormányzati hivatalok ellen indított támadást. A jellemző narratíva szerint a puccs hátterében Fethullah Gülen vallási vezető állt. Gülen, aki a hetvenes évektől kezdődően vált ismertté, a szunnita muszlimok körében népszerű lett, ám a török kormány az ő tevékenységeit egy konzervatív, szekuláris kezdeményezések ellen irányuló ellenzéknek tekintette. Az ő irányítása alatt a gülenizmus sokáig alakította a vallási megbékélést, de a hatalom növekedésével hirtelen feszültség kezdődött Erdoğan elnökkel való viszonyában.
1999-ben Gülen emigrált az Egyesült Államokba, és a következő években jelentős támogatást nyújtott törökországi intézmények fenntartásához. Több mint kétezer oktatási intézmény került az irányítása alá, és sok tanár, kutató volt a hálózat tagja, amely növelte Gülen népszerűségét. Ám Erdogan 2016 tavaszára már félelmetesnek látta Gülen hatalmát, s ezért májusban az állam terrorszervezetnek minősítette az ő intézményhálóját. A kormány által ellenőrzött török média ebben az időszakban lejárató kampányt indított, amely hasonlított az Orbán-rezsim Soros-ellenes kampányához is.
Ez az eseménysorozat nemcsak a török belpolitikát formálta át, hanem hosszútávon hatással lesz Törökország fejlődésére is. Az elmúlt évtizedben a feszültségek nőttek, és a politikai leszámolások, összesen több mint negyvenezer letartóztatott személyi dossziéjával, visszavetették az ország fejlődését. A puccs következményeként Törökországra kivételes állapotot hirdettek ki, amely évekig fennállt, befolyásolva a társadalom minden aspektusát, beleértve az önkormányzatokat, az akadémiai szférát és az általános közéletet.